egy angyallány napjai ;

érzelmi tornádók

muszáj írnom. rettentően frusztrált vagyok.

sok minden változott, nagyon sok minden. és a hirtelen nagyon nagyon magabiztos tina, aki lettem - fogalmazzunk így - most nagyon nagyon nagyon összezavarodott. eddig próbáltam járni egy nagyon nehéz utat, és éltem minden egyes nyavajás lehetőséggel, amit kaptam. nagyon örültem, ugyanakkor belül borzasztóan fájt. a szenvedés árán jutottam el idáig, azt hiszem. tudom, hogy minden változóképes. és örülök, hogy így viseltem ezt az egészet. sőt, tulajdonképpen boldog és hálás vagyok, amiért ez történt. de most muszáj kiadnom.

nem akarok mérges lenni, sem dühös, sem más. mégis úgy érzem, hogy az elmúlt három hét összes fáradalma, és az összes stressze most jön ki rajtam, egyhuzamban.

megjelent, és egyszersmind minden felborult. hirtelen úgy érzem, hogy a kitaposott utamat most egyszersmind elöntötte az összes remény, bánat, fájdalom, kétely, öröm, vidámság, félelem, csalódás, minden !
az összes érzésnek örülök, és borzasztóan örülök, mert tényleg új lehetőségeket rejt minden. de ugyanakkor annyira nehéz, hogy ülök a buszon, és megállás nélkül zakatol az agyam. már én sem tudom követni az egészet. megállás nélkül gondolkodom, és próbálok egy darab érzelemre koncentrálni, de az az egy magával vonz még másik hatvan darab érzelmet. rohadtul idegesítő

zavar, mert nem akarok megtorpanni. nem akarok visszaesni, nem akarok kétkedni. borzasztó türelmetlen vagyok, és úgy érzem mindig minden csak az időről szól. hogy majd idővel jól leszel, majd idővel rendbejönnek a dolgok, majd az idő segít, és hasonlók. úgy érzem mindig csak nekem kell várni. hogy az a nyomorult idő csak telik, telik, telik, és én eszméletlen boldog vagyok, ugyanakkor félek is. hogy van ez? hogy azt sem tudom, most hogyan tovább. hogy most egyszerre kell figyelnem mindenre. a sulira, a barátaimra, a táncra, és rá, úgy, hogy mindent kordában tartsak. hogy ne essen szét minden.

nem akarok többé a lányra gondolni. egyáltalán nem. nem akarok kétkedni, nem akarok félni. nem akarok azon tűnődni, vajon dávid mire gondolhat. nem akarok azon agyalni, vajon mi játszódik le benne. nem akarok félni. nem akarok gondolkodni, egyszerűen azt szeretném, hogy lenyugodjon végre minden. hogy biztos lehessek, hogy egyértelmű lehessen minden, ugyanakkor borzasztóan izgalmas, változatos, és új. de ehhez nem csak én kellek.

úgy érzem, én már megtettem amit tudtam. én már nem tudok ennél többet mondani, csak lenni.

tudom, hogy a dolgoknak most egy mederben le kell folyniuk, és sok még a törmelék - vagy franc tudja milyen hasonlatot hozzak össze, hogy értsétek -. tudom. és azt is tudom, hogy még fáj, de a remény, és ez a sok pozitív dolog, ami itt villog előttünk, erősebbé teszi az egészet. az én szememben legalábbis. na tessék !! már megint az én szemszögemből. és az övéből ? tudom, hogy szeretné. azaz remélem. és tudom, hogy minden olyan más most. egészen új, de még itt vannak velünk a múlt sérelmei, a jelen kétkedései, és a jövő reményei. és mi döntjük el, hogy melyik úton indulunk tovább. nehéz lesz, de úgy érzem, hogy ketten képesek leszünk túljutni ezen.

nem zaklathatom. nem rohanhatom le. nem tehetek semmit. nincs szívem zaklatni, és néha úgy érzem amit teszek már az is sok. aztán eszembe jut, hogy végülis én min mentem keresztül, és jár nekem a magyarázat. néha nem érzem ezt igazságosnak. mert én aztán vártam eleget. de nem lehetek ilyen türelmetlen. nem lehetek zaklató. de mégis, jár ez nekem, vagy nem?

és ha kell, megadom az időt. talán így lesz a legjobb. de mikor?
már megint a türelmetlenség.

nehéz ez az egész most így. nagyon, és tudtam, hogy nehéz is lesz. de most egyszersmind kell komolyan mindent ügyesen tartanom, és tudom, hogy képes leszek rá. nem akarok gyenge lenni. nem akarok nyavajogni. nem akarok én semmit. próbálok sírni, hogy megkönnyebbüljek, de már annyiszor tartottam vissza! csak a fojtogató érzés van.

tudom, hogy most semmi más nem segít, csak az idő, és a remény, hogy minden jól sikerül. valahogy másképp, valahogy sokkal jobban. csak néha nem értem a szívemet. nem értem miért viselkedik így. nehéz dolog a szerelem. meg ez az egész. nagyon nagyon nehéz.

imádok érezni, tényleg, de ez már összekuszáltság
ez már egy komplett érzelmi tornádó, ami végigsöpör rajtam nap mint nap, és borzasztóan frusztrálttá tesz. aztán amikor már feladom azt, hogy próbáljam kordában tartani őket, mi történik? tessék. rámzúdul minden, és akkor döntsek, hogy most ezentúl mit kéne tennem.

annyi remény van bennem! bár ne lenne bennem ennyi félelem, és kétely. mindig ott bújnak meg, leghátul. és a legzavaróbb tényező, hogy mindent nekem, és neki kell rendberakni. nekem is keménynek kell lennem, de ő sem hagyhatja el magát. már nem tudok segíteni, csak azzal, hogy vagyok.

- - - - -

most megnyugodtam, hogy leírtam. és az új, magabiztos tina visszatért. erős marad, tartja magát a barátaihoz, sokat nevet, eljár, jól érzi magát, és mindezt megosztja vele is.

nagyon szeretem, és itt bujkál folyton ez a mosolyra késztető jóleső érzés. ez az egész. tudom, hogy a dolgok jó irányba fognak fordulni, csak ezt az átmeneti időszakot még végig kell evezni.

én már megtettem az első lépéseket a saját utamon. most ő is próbálgatja szárnyait. és tudom, hogy képes lesz rá. én már szárnyalnék, de nélküle nem akarok. várnunk kell egymásra, hogy együtt kaphassunk szárnyra újra.

olyan jó most így ! maradjon így minden. :)

nevettem egy jót. szeretem csikizni. meg szeretek rá gondolni.
úgy unblock szeretem ezt a kisfiút. olyan szeretnivaló :)
haha

most búcsúzom!

szeretlek titeket

? "érzelmi tornádók" was Posted On: 2011. május 29., vasárnap @19:47 | 0 hozzászólások ?

« Older posts | Newer posts»