egy angyallány napjai ;

hangulatképek

- ez a kutyi egyszerűen ZABÁLNIVALÓAN édes !!!-

? "hangulatképek" was Posted On: 2011. június 26., vasárnap @22:19 | 0 hozzászólások ?

tudod, van ez az érzés. ez a simogató, lágy valami.
ez az az érzés, amikor legszívesebben odabújnék. amikor érezni szeretném, hogy az arcom bőre végigsimul a mellkasodon. amikor az ajkamat úgy csücsörítem, ahogy eddig milliószor tettem már azok a nagy, mágikus, vagy épp teljesen hétköznapi pillanatok előtt. tudod, mint például az a puszi, amit lefekvéskor váltunk, gyorsan, ölelkezvén, félálomban; vagy ott van az a csók, amin találkozáskor osztozunk, esetleg az, amit egy hirtelen elkapott csöndes pillanatban összesimulva teszünk. igen!
puha csókokkal borítanám nyakad, a mellkasod, a hasad. az elnyűtt trikómban szeretnék konytba fogott, álmos, nyúzott arccal bebújni melléd. fogni a takaród, véglegesen magaménak kiáltani az éjszaka további részére, és a válladon feküdni. beszélgetni, nevetni, cirógatni. sorozatokat nézni, amin könnyesre röhöghetjük magunkat, és pizzát nyammogni, sörrel, sötétben kortyolgatva. ásítozni szeretnék, nagyokat, és hallani, ahogy óbégatsz, hogy ne aludjak még. a fizikai ébrenlétem utolsó másodperceivel küszködve szeretném nézni, ahogy nevetsz, vagy elmélyülten bámulod a monitort. szeretném arcod két álom között megpillantani, és szeretném, ha a reggeli gondolatom ugyanúgy azzal társulhatna, hogy magam mellett látlak. szeretném, ha most, lefekvés előtt olyan odaadón odabújnál, és szuszoghatnék melletted.
ezt szeretném most.
nyau

? "" was Posted On: 2011. június 25., szombat @23:46 | 0 hozzászólások ?

szikrák

néha borzasztóan irritálnak dolgok. itt vannak például a félelmeim. tudom, hogy amióta újra kapcsolatban vagyunk - már fogalmazhatunk így is akár - nem jelenti azt, hogy megint olyan leszek, mint rég. sőt, egyáltalán nem. tudom, hogy az életem folyamatosan változásban van, és valamiért folyton úgy érzem, el kéne engednem magam. az elején, tudjátok, olyan érzésem volt, hogy rettentően ura kell hogy legyek dolgoknak. végülis hetekig kellett megküzdenem azzal, ahogy az életem hullámvasútként egy hatalmas lejtőn zuhant le, és teljesen megváltozott. helyt kellett állnom egy olyan szituációban, amit a mai napig nem tudom, hogy vészeltem át így, ilyen felfogással. egyedül az a mondat mentett meg a totális depressziótól, hogy túl kell lépnem ezen, és egy új lehetőség, hogy végre megtanuljak kicsit magamba szeretni. egyedül lenni. olyan dolgokat csinálni, amit egy normális tizenhét éves lány csinál. élvezni az életet. tudjátok. ezek tök normális, mindennapi dolgok. lustálkodni. sminkelgetni. tükörbe nézni. filmet nézni. mosolyogni. kifeküdni a napra. sétálni. elmenni valahova valakivel, barátnőkkel akár. vásárolni. sminkeket, ruhákat, egyaránt.

valamiért ezeket a dolgokat teljesen elhanyagoltam. erről nem ő tehet, én tehetek. olyan boldogságra leltem benne, ami valami egészen más oldalát mutatta az életnek. szebb volt, jobb volt vele lenni, mint bármi mást csinálni az életemben. az egész nem állt másból csak a tanulásból, táncból, dóriból, de ezek mellett legfőképp belőle. egy idő után teljesen megszokottá vált minden. én ugyanúgy éreztem, csak egészen másképp, valami mély szeretettel. hiányzott az izgalom. hiányzott már egy idő után minden.

nem, egyszerűen nem szeretném ezt a régi életstílust folytatni. nem akarok gyenge lenni, nem akarom ezt szajkózni még sokáig. érzelmes ember vagyok. vannak pillanatok, mikor elgyengülök. úgy érzem most egy olyan utat járok, ami a magam keresésében majd/és megtalálásában leledzik. miután a dolgok jóra fordultak, és valami új reményt csillogtattak, úgy éreztem, ezt a görcsös odafigyelést, amit előtte három hétig minden egyes napomba belefektettem - hogy ne gyengüljek el annyira, amennyire valójában érzem magam -, továbbra is fennállt, csak már egészen másképp. tervezgettem, mikor mit csináljak, merre menjenek a dolgok tovább. már nem volt görcsös a dolog, szimplán a saját javamból alkotgattam és figyeltem az érzéseimre, mindendre. most mégis úgy érzem, el kell engednem magam. egy-két napja még lefekvés előtt azon gondolkodtam, szeretném, ha az a pár hét, vagy az az összegyűlt dolog valahogy a legkevésbé zavaróbb formában feloldódna, és feldolgozhatnám az egészet teljesen. mert minden annyira szép most, komolyan, ugyanakkor a lelkem sokszor képtelen kitörölni emlékeket. és félreértés ne essék, ez nem akadályoz semmiben, egyszerűen még nem lettek teljesen feldolgozva. már dolgozom a dolgokon, és tudom, hogy amint teljesen elengedem magam, mind eltűnik. valahogy úgy érzem, sínen vagyok, de nem fogok tudni tovább haladni, ha félek a kockázatoktól, veszteségektől, és a régi 'mi lesz ha..' mondatokat szajkózom. én már rég nem az a tina vagyok, aki talán egy éve lehettem. teljesen megváltoztam felfogásilag, külsőre, mindenhogy. és azt hiszem sokkal jobb így. tudom, hogy amúgy sem változtathatnék rajta, de szeretem azt, ami most van, akivel/akikkel most megoszthatom mindezt. azt hiszem már úgy igazán elkezdtem értékelni a jelent, a mostot, és elkezdtem a mostban élni. próbálok nem sietni, és nem felhúzni magam olyan régi apró dolgokon, amiken régen teljesen kiborultam. néha megszólal egy hang a fejemben, hogy "hé, és akkor mi történik, ha késel tíz percet? éld az életed, semmi nem történik, ha az aktuális szabályokat néha megszeged!"

és ilyenkor próbálok hallgatni rá. na meg dévre. azt mondja makacs vagyok. talán igaza van.

most azt szeretném, ha a dolgok egyszerűen csak pont annyira lennének az irányításom alatt, amennyire szükséges. szeretném, ha az érzelmek csak áramlanának, és mindent a lehető legmélyebben és legjobban átélhetnék, mint eddig. tudom, hogy ez csak egy kis megtorpanás most, mert eszembe jutottak a régi félelmeim. tudom, hogy az egyetlen megoldás, ha szembenézek velük, és legyőzöm őket. hagyom, hogy feloldódjanak, majd szépen tovatűnjenek. már rég nem azt fogom alkalmazni, hogy hagyom, hogy elfojtódjon, aztán azt higyjem, elmúlt. nem, ezzel nem szeretnék élni.

szeretnék egyedül lenni, vígan, sorozatozgatni, bár a tanulás kicsit lehangol, de tudom, hogyha élvezettel ülök neki, pikk pakk befejezem. aztán szeretnék olvasni, a kertben iszogatni, eszegetni, nyammogni, találkozni valamelyik barátnőmmel - bár még nem tudom kivel, és látni dávidot. vele lenni, nevetni, szórakozni, ölelkezni, pusziszkodni. csinálni valami kis meglepit. és szeretném látni dórit is! kávézni. szenvedni a melegben. ebonyzni. nevetni, fetrengeni, aludni, minden! hiányzik ő is.

és lám, a szikrák megint itt vannak

itt, minden egyes pillanatban (:

? "szikrák" was Posted @21:26 | 0 hozzászólások ?

meseféle titkos szerelem

minden nap olyan mozgalmasnak indul! tényleg, egyszerűen minden egyes nap tudom, hogy valami varázslatos dolog fog történni, még akkor is, ha tudom, lesz pár óra, amit egyedül az ágyamban töltök. vagy egyszerűen csak itthon. olyan jó így élni, komolyan! annyira élvezem ezt most. azt, hogy minden egyes dolognak örülni tudok. hogy beszívom a levegőt, mikor ülök a buszon, hallgatom a zenét, és gondolkodok. olvasok. megyek, táncolok, örülök, nevetek. hazajövök, pihenek. készülődök, sminkelek, öltözök, elkészülök, tükörbe nézek, mosolygok. pakolászok. teszek-veszek, testpermetet fújok magamra. kókuszos. dóritól kaptam névnapomra. nagyon szeretem! szépnek találom magam - eljutottam idáig! egyszerűen olyan, mintha minden egyes napomat csillámporok vennék körül. minden egyes nap olyan furán jó érzésem van. minden egyes nap mosolygok. szívből nevetek! olyan rég volt már ez. borzasztóan örülök.
ez most valahogy más. nem az a boldogság vagy vidámság, amit akkor érzek, amikor minden rendben, vagy ideiglenesen két napig a föld felett lebegek. ugyan! ez valami teljesen más. belengi minden napomat, nem vagyok mérföldekkel a föld felett. egyszerűen valahogy örülök a valódi, és számomra nem valódi dolgoknak. össze-vissza beszélek. nem baj, nem érdekel. próbálom szavakba foglalni milyen jó most. annyira annyira annyira élvezem. :)
úgy érzem elég ügyetlenül fogalmazom meg azt, amit érzek. valamiért mostanában rengeteget beszélgetek az érzelmeimről, főleg neki. csak beszélek, beszélek, és már nem érzem úgy, hogy elvesznek a szavak, vagy jobb, ha magamban tartom. már nem érzem azt, hogy mikor kimondok valamit nem érzek erős mögöttes tartalmat. egyáltalán nem! egyszerűen kimondom, és érzem, hogy elszáll a levegőben, de a jelentése ott marad, maradandón. nem érzem úgy, hogy fölösleges beszélni, vagy elveszti értelmét. vagy hogy nem érti senki. egyszerűen könnyedén teszem azt, ami jól esik. könnyedén engedem ki, könnyedén teszem azt, amit szeretnék. azt hiszem elkezdtem a változás igazi útját járni - azt, hogy önmagam legyek. és ez a legjobb dolog szerintem ami történhetett az elmúlt pár hétben.

csak ültünk a stégen, csöndben. aztán beszélgettünk. megállás nélkül. múltról, a múlt fájdalmairól. az elmúlt pár hétről, az elmúlt lassan másfél évről. hibákról, eltitkolt dolgokról. mindenről. beszéltünk a jelenről, az örömről, a bizonytalanságról, a változásokról. érzésekről, egyszerű szavakba foglalva, mégis bonyolult, mögöttes, mély érzéseket átélve beszélgettünk, beszéltünk, főleg én. csak mondtam, mondtam, néhol könnyeket eresztve, sokszor a pólójába dörgölve arcomat. beszélt ő is. kevesebbet ugyan, de tudom, mennyit jelentenek neki. nevettünk is. csókoltunk, sokat. beszéltünk jövőről. megváltozott énjeinkről. félelmekről, reményekről, bizakodó dolgokról. pizzáztunk. sorozatot néztünk, és tiszta szívből röhögtünk az olcsó poénokon. fetrengtünk, egymáson átmászva bámultuk azt. söröztünk, és haveri módon nyammogtunk egymás mellett. még volt cherry coke is. a kedvencem, bár szerintem az új kinézete szar. na mindegy. fürödtünk, és együtt indultunk neki az éjszakának. a hídon álltunk. bámultunk, nézelődtünk, és beszélgettünk. fényeket lestünk, tériszonyosan bámultunk a messzeségbe. lefelé. titkokról beszéltünk. eddig el nem mondott dolgokról.
mindenről. az életről, rólunk, és arról, milyen jó is egymásba szerelmesedni úgy, mint eddig talán sohasem

? "meseféle titkos szerelem" was Posted On: 2011. június 13., hétfő @23:13 | 0 hozzászólások ?

csak meggyújtok egy gyertyát, és esküszöm elhiszem, hogy minden rendbe jön.

? "" was Posted On: 2011. június 10., péntek @15:46 | 0 hozzászólások ?

szabadságérzetű-szerelem

szükségem van arra, hogy jól érezzem magam. hogy vidámabb legyek, és az egyedüllét ne félelemmel járjon együtt. különösen hiányzik néha az otthonlevés, aztán észreveszem, hogy amikor hazaérkezem, elfog a félelem. és nem azért, mert valami különösen megváltozott volna, hanem egyszerűen túl sok dolog rohamoz meg. gondolatok, a tudat, hogy nincs mellettem most senki, nincs, aki szórakoztasson, egyedül kell lennem magammal. ez néha kicsit félelemmel tölt el. ugyanakkor utólag mindig rájövök, hogy borzasztóan jól esik kicsit távol lenni dolgoktól. sorozatokat nézni, eszegetni, képeket szedni, zenélni, és úgy nézni a monitort unblock. sőt! hogy büszke legyek magamra, mostanában napozni is ki szoktam ülni a kertbe egy jó nagy pohár hideg kólával, és zenével, azonban hogy újabban olvasni kezdtem - vagy pontosabban fogalmazva folytatom a könyvmolyságom vidám perceit, a könyvet is be fogom iktatni ezentúl. és tudom, hogy ha nem szeretnék egyedül lenni, ahogy most is vagyok, akkor nem hiányozna ez. régen menekültem, és egyenesen utáltam minden egyes napot, amikor nem volt programom, vagy nem volt itt senki, csak én magam. mára ez változott. rákényszerültem, és a mai napig kényszerítem sokszor magam, hogy változzanak a dolgok. és amint megszokom, rájövök, hogy egyenesen boldoggá tesznek ezek a dolgok. hogy régen még a sminkes tükör elé állni is utáltam, sőt, a hajamat villámgyorsan csak felkontyoltam, vagy kezdtem vele valamit. ma már igen is időt szánok a sminkelésre, a hajamra, magamra, nem lustálkodom el a testápoló okozta örömöket sem, sőt! elkezdtem figyelni magamra. és ez jó, igazán tetszik. még sokszor vannak kétkedő gondolataim, és ezek azok, amik igazán zavarnak. például most is itthon csücsülök egyedül, és tudom, hogy vár rám a grace klinika legelső évadának legelső része. megint sorozatozhatok! puszta örömből. ugyanakkor folyton kattog az agyam, hogy vajon Ő mit csinálhat, merre lehet, miért nem ír, és ha igen, miért, satöbbi. aztán mindig magamra ripakodok, hogy egyszerűen csak érezzem jól magam, ne agyaljak, ne gondolkodjak olyan felesleges dolgokon, amik meg sem történnek, meg sem történtek, semmi! élvezzem az egyedüllét perceit. arról beszélgettünk, hogy szeretjük végre ezt a szabadságérzetű-szerelmet. ezt, hogy milyen jó perceket élünk át most együtt, és hogy ugyanakkor milyen jó egyedül is lenni. hogy mindketten hiányoljuk egymást, de ugyanakkor sok bennünk a félsz a megszokással kapcsolatban. hogy most olyan jó, olyan izgalmas, és ne változzon ez! valamiért annyi pozitív megérzésem van! úgy érzem borzasztóan izgalmas dolgoknak nézünk elébe, és igazán kezdjük jól kezelni a dolgokat. most sokkal több boldog percet éltem át az elmúlt napban, mint bármikor azt hiszem. sokkal izgalmasabb, őszintébb, vidámabb, és hogy mondjam... egyáltalán nem természetes. ennek persze vannak hátulütői, és azt hiszem tényleg a legmegoldandóbb dolog még a félelem, talán. hiszen ha nincs félelem, akkor megint jön az ellaposodás, nem? ugyan már! miért jönne? hisz olyan új kötelék és vonzódás van most köztünk, amire talán mindig is vágytunk legbelül. megkaptuk, és minden nap megkapjuk egymást valahogy sokkal jobban, másképp. én minden nap úgy érzem, hogy valami másért érzem jól magam vele. és ez annyira jó! jó, csak úgy a lénye, jó csak úgy vele lenni, jó csak úgy együtt nevetni, jó vele császkálni, jó,jó,jó! minden jó. és ez örömmel tölt el, abszolút. szeretném, ha ez így maradna. és talán tudom is, hisz itt ez a sok pozitív megérzés, a pozitív érzések, a pozitív dolgok, minden! :)

kapott egy iphonet. igaz, teljesen leamortizálódott, és javításra szorul - de akkor is potom pénzért ahhoz képes, amennyi vadi újan vehetné. ma pont anyuval beszélgettünk, és meséltem neki, hogy nem irigy vagyok, inkább megint feléledt bennem az a dolog, mennyire szeretnék egyet. a szívem megszakad, hogy ezer éve vágyom egy ilyenre vadi újan, és milyen szuper lenne, ha nekem is lehetne. talán dolgoznom kéne érte, de valamiért belül úgy érzem, nincs értelme. nem tudom miért. talán azért, mert túlságosan meg kéne érte küzdeni? vagy csaj tudom, hogy a pénzt, amit keresnék elkölteném, mondván, hogy sok kisebb dologra jobb lesz, mint az iphonera? nem tudom! csak annyira jó lenne, ha én is kaphatnék egy ilyet. olyan boldog lennék... :')

fizikailag az utóbbi hetekben szörnyen fáradt vagyok. nagyon keveset alszom, és már borzasztóan várom, hogy jöjjön a nyárnak egy olyan napja, amikor 11-12 órát aludhatok egyhuzamban. borzasztóan hiányzik egy olyan nagy, kialudt, sokáig semmittevős nap, aminek a vége felé elmehetek valamerre. tudjátok, amikor egy teljes napig lustálkodsz, de örülsz, mert este megindul az élet, és mehetsz valakihez, valamerre. szeretek buszozni, és utazni. főleg amikor előtte sokáig készülődöm, és van úticél is, persze.

ó, és ha már mesélhetnékem van! kinéztem magamnak az IKEA-ban egy nagyon szép, kis egyszerű, vékony világoskék párnát. annyira beleszerettem, nem tudom! ma megint eszembe jutott. ha jól emlékszem csak 300 forint, de nem szeretném magamnak megvenni, mert hiányzik a meglepetés! mindjárt itt a névnapom, de nem várom, hogy bárki bármivel meglepjen, sőt. magamnak ugyanakkor meg nem venném meg, mert az nem akkora öröm. argh. meg úúúúúúúgy vágyom egy vastag rózsaszín butlers-ből való gyertyára! hetek, sőt, hónapok óta elfogyott az összes gyertyám, és most már komoly hiányt érzek irántuk. hát mindegy.
holnap lesz életem nagy gálája. oké, talán nem életem legnagyobb gálája, de mindenesetre az első, amit a tanári előképző csapattal produkálok. nagyon nagyon várom már, ugyanakkor tudom, hogy szörnyen fáradt leszek. kicsit lehangol a tudat, hogy keveset fogok aludni - sokadjára, ugyanakkor remélem, hogy hétfőre ki tudom aludni magam, hiába tart reggel 11-től este 11-ig. hétfőn nem megyek be, viszont majd tanulnom kell angolt. és ha már az angolt is megjártam, valamint a jövőhét vasárnapi tanári előképzővel elindult versenyt is, akkor utána igazán summer rocks lesz! végre elindul az én nyaram is, és igazán jó lesz, én tudom :))

még meg kell tanulnom az érzelmeimet áramoltatni - vagy hogy a fenébe írjam le nektek. ma eléggé nyomott, és lehangolt voltam, valamiért elkapott egy rossz érzés egész nap, de már túl vagyok rajta, azt hiszem. folyton úgy érzem, hogy van bennem egy megoldatlan dolog, de nem tudom pontosan hogy oldhatnám meg. azt hiszem igazán le kéne feküdnöm kicsit, és csak gondolkodni. lerendezni magamban, lenyugodni, lezárni, megoldani. igazán hiányzik ez már, jót fog tenni, én tudom. csak időt kell szakítanom rá, és rá kell erőszakolnom is magam valamilyen szinten, azt hiszem.

hú, most egész jól vagyok. dúlnak bennem az érzelmek :))

jók legyetek, szép, csillagos éjszakával teli álmokat kívánok nektek :))

puszi

? "szabadságérzetű-szerelem" was Posted On: 2011. június 4., szombat @21:52 | 0 hozzászólások ?

valahogy pontosan így érzem magam :)

? "" was Posted On: 2011. június 2., csütörtök @22:36 | 0 hozzászólások ?

« Older posts | Newer posts»