egy angyallány napjai ;

szabadságérzetű-szerelem

szükségem van arra, hogy jól érezzem magam. hogy vidámabb legyek, és az egyedüllét ne félelemmel járjon együtt. különösen hiányzik néha az otthonlevés, aztán észreveszem, hogy amikor hazaérkezem, elfog a félelem. és nem azért, mert valami különösen megváltozott volna, hanem egyszerűen túl sok dolog rohamoz meg. gondolatok, a tudat, hogy nincs mellettem most senki, nincs, aki szórakoztasson, egyedül kell lennem magammal. ez néha kicsit félelemmel tölt el. ugyanakkor utólag mindig rájövök, hogy borzasztóan jól esik kicsit távol lenni dolgoktól. sorozatokat nézni, eszegetni, képeket szedni, zenélni, és úgy nézni a monitort unblock. sőt! hogy büszke legyek magamra, mostanában napozni is ki szoktam ülni a kertbe egy jó nagy pohár hideg kólával, és zenével, azonban hogy újabban olvasni kezdtem - vagy pontosabban fogalmazva folytatom a könyvmolyságom vidám perceit, a könyvet is be fogom iktatni ezentúl. és tudom, hogy ha nem szeretnék egyedül lenni, ahogy most is vagyok, akkor nem hiányozna ez. régen menekültem, és egyenesen utáltam minden egyes napot, amikor nem volt programom, vagy nem volt itt senki, csak én magam. mára ez változott. rákényszerültem, és a mai napig kényszerítem sokszor magam, hogy változzanak a dolgok. és amint megszokom, rájövök, hogy egyenesen boldoggá tesznek ezek a dolgok. hogy régen még a sminkes tükör elé állni is utáltam, sőt, a hajamat villámgyorsan csak felkontyoltam, vagy kezdtem vele valamit. ma már igen is időt szánok a sminkelésre, a hajamra, magamra, nem lustálkodom el a testápoló okozta örömöket sem, sőt! elkezdtem figyelni magamra. és ez jó, igazán tetszik. még sokszor vannak kétkedő gondolataim, és ezek azok, amik igazán zavarnak. például most is itthon csücsülök egyedül, és tudom, hogy vár rám a grace klinika legelső évadának legelső része. megint sorozatozhatok! puszta örömből. ugyanakkor folyton kattog az agyam, hogy vajon Ő mit csinálhat, merre lehet, miért nem ír, és ha igen, miért, satöbbi. aztán mindig magamra ripakodok, hogy egyszerűen csak érezzem jól magam, ne agyaljak, ne gondolkodjak olyan felesleges dolgokon, amik meg sem történnek, meg sem történtek, semmi! élvezzem az egyedüllét perceit. arról beszélgettünk, hogy szeretjük végre ezt a szabadságérzetű-szerelmet. ezt, hogy milyen jó perceket élünk át most együtt, és hogy ugyanakkor milyen jó egyedül is lenni. hogy mindketten hiányoljuk egymást, de ugyanakkor sok bennünk a félsz a megszokással kapcsolatban. hogy most olyan jó, olyan izgalmas, és ne változzon ez! valamiért annyi pozitív megérzésem van! úgy érzem borzasztóan izgalmas dolgoknak nézünk elébe, és igazán kezdjük jól kezelni a dolgokat. most sokkal több boldog percet éltem át az elmúlt napban, mint bármikor azt hiszem. sokkal izgalmasabb, őszintébb, vidámabb, és hogy mondjam... egyáltalán nem természetes. ennek persze vannak hátulütői, és azt hiszem tényleg a legmegoldandóbb dolog még a félelem, talán. hiszen ha nincs félelem, akkor megint jön az ellaposodás, nem? ugyan már! miért jönne? hisz olyan új kötelék és vonzódás van most köztünk, amire talán mindig is vágytunk legbelül. megkaptuk, és minden nap megkapjuk egymást valahogy sokkal jobban, másképp. én minden nap úgy érzem, hogy valami másért érzem jól magam vele. és ez annyira jó! jó, csak úgy a lénye, jó csak úgy vele lenni, jó csak úgy együtt nevetni, jó vele császkálni, jó,jó,jó! minden jó. és ez örömmel tölt el, abszolút. szeretném, ha ez így maradna. és talán tudom is, hisz itt ez a sok pozitív megérzés, a pozitív érzések, a pozitív dolgok, minden! :)

kapott egy iphonet. igaz, teljesen leamortizálódott, és javításra szorul - de akkor is potom pénzért ahhoz képes, amennyi vadi újan vehetné. ma pont anyuval beszélgettünk, és meséltem neki, hogy nem irigy vagyok, inkább megint feléledt bennem az a dolog, mennyire szeretnék egyet. a szívem megszakad, hogy ezer éve vágyom egy ilyenre vadi újan, és milyen szuper lenne, ha nekem is lehetne. talán dolgoznom kéne érte, de valamiért belül úgy érzem, nincs értelme. nem tudom miért. talán azért, mert túlságosan meg kéne érte küzdeni? vagy csaj tudom, hogy a pénzt, amit keresnék elkölteném, mondván, hogy sok kisebb dologra jobb lesz, mint az iphonera? nem tudom! csak annyira jó lenne, ha én is kaphatnék egy ilyet. olyan boldog lennék... :')

fizikailag az utóbbi hetekben szörnyen fáradt vagyok. nagyon keveset alszom, és már borzasztóan várom, hogy jöjjön a nyárnak egy olyan napja, amikor 11-12 órát aludhatok egyhuzamban. borzasztóan hiányzik egy olyan nagy, kialudt, sokáig semmittevős nap, aminek a vége felé elmehetek valamerre. tudjátok, amikor egy teljes napig lustálkodsz, de örülsz, mert este megindul az élet, és mehetsz valakihez, valamerre. szeretek buszozni, és utazni. főleg amikor előtte sokáig készülődöm, és van úticél is, persze.

ó, és ha már mesélhetnékem van! kinéztem magamnak az IKEA-ban egy nagyon szép, kis egyszerű, vékony világoskék párnát. annyira beleszerettem, nem tudom! ma megint eszembe jutott. ha jól emlékszem csak 300 forint, de nem szeretném magamnak megvenni, mert hiányzik a meglepetés! mindjárt itt a névnapom, de nem várom, hogy bárki bármivel meglepjen, sőt. magamnak ugyanakkor meg nem venném meg, mert az nem akkora öröm. argh. meg úúúúúúúgy vágyom egy vastag rózsaszín butlers-ből való gyertyára! hetek, sőt, hónapok óta elfogyott az összes gyertyám, és most már komoly hiányt érzek irántuk. hát mindegy.
holnap lesz életem nagy gálája. oké, talán nem életem legnagyobb gálája, de mindenesetre az első, amit a tanári előképző csapattal produkálok. nagyon nagyon várom már, ugyanakkor tudom, hogy szörnyen fáradt leszek. kicsit lehangol a tudat, hogy keveset fogok aludni - sokadjára, ugyanakkor remélem, hogy hétfőre ki tudom aludni magam, hiába tart reggel 11-től este 11-ig. hétfőn nem megyek be, viszont majd tanulnom kell angolt. és ha már az angolt is megjártam, valamint a jövőhét vasárnapi tanári előképzővel elindult versenyt is, akkor utána igazán summer rocks lesz! végre elindul az én nyaram is, és igazán jó lesz, én tudom :))

még meg kell tanulnom az érzelmeimet áramoltatni - vagy hogy a fenébe írjam le nektek. ma eléggé nyomott, és lehangolt voltam, valamiért elkapott egy rossz érzés egész nap, de már túl vagyok rajta, azt hiszem. folyton úgy érzem, hogy van bennem egy megoldatlan dolog, de nem tudom pontosan hogy oldhatnám meg. azt hiszem igazán le kéne feküdnöm kicsit, és csak gondolkodni. lerendezni magamban, lenyugodni, lezárni, megoldani. igazán hiányzik ez már, jót fog tenni, én tudom. csak időt kell szakítanom rá, és rá kell erőszakolnom is magam valamilyen szinten, azt hiszem.

hú, most egész jól vagyok. dúlnak bennem az érzelmek :))

jók legyetek, szép, csillagos éjszakával teli álmokat kívánok nektek :))

puszi

? "szabadságérzetű-szerelem" was Posted On: 2011. június 4., szombat @21:52 | 0 hozzászólások ?

« Older posts | Newer posts»