kávé- és csokimániákus, aki imád utazni és táncolni. arcának örök része a mosoly. imád olvasni, főleg spirituális könyveket. tánctanár, szóval 25 tehetséges gyerek második anyukája. kifejezetten emberszerető, és Brendonra kereszelt mackójával alszik. imádja a természetes kozmetikumokkal foglalkozó eladói munkáját. szerelme a hatalmas német dog kutyusa, Zeusz. imádja, mikor ölébe hajtja hatalmas fejét. kedvenc pillanatai egyike az, mikor kávézhat, és egy jót lelkizhet egy melegszívű barátnőjével. na meg mikor tumblr-ről inspirálódhat. nem utolsósorban van egy szerelme, csak is az egyetlen: Cirmosnak hívják. szerelmes a tappancsaiba immáron 4 éve. ó, és ő csinálja a legfinomabb gyümismézesteát. 
utolsó hetek
itt csücsülök, hajcsavarókkal a fejemen, kakaót szürcsölgetek, a poén kedvéért néha felkapom a régi olvasószemüvegem - ami körülbelül háromszor volt egész életemben rajtam -, és grace klinikát nézek.
lassan véget ér az évvégi hajtás. még néhány szösszenetnyi utolsó témazárót írunk - szám szerint kettőt a jövő héten, és kezdődik az édes semmittevés. a suli terén. addig még van egy 6 órás, egy 2 órás edzésem, és egy majdhogynem egésznapos gálám, ami nagyon jó lesz. lesz remélem sok-sok kép, és sokat mosolygunk, nevetünk majd. utána folytatódik még egy hétig a nagy készülődés - a duó, a versenycsoport, közben egy kis alkalmi munka, és VERSENY!
időközben persze Dőrét sokszor meglátogattam, kifejlesztett egy házi nutellát - pontosabban A Naitellát. ő főzi még mindig a világ legfinomabb kávéját, övé a legfinomabb elrontott szivárványtorta citromos krémje, és ő tűri el minden alkalommal az instagram programmal kattintgatott képeimet.
(újabban egészen beleszerelmesedtem a telefonomba, mindenhol kattintgatok :))
malnastea néven elér, aki szintén függőségben szenved az instagramtól
na és AZTÁN édes semmittevés.
majd sokat strandolunk, mekizünk, jegeskávézunk, margitszigetezünk, henyélünk, örülünk a melegnek, kihasználjuk az utolsó még-el-nem-használt-szülői-igazolásainkat a suliban, és kezdődik a nyár.
el sem hiszem
ez itt a Cicó, flegma fejjel, élete első bundáskenyérsütésénél
a verseny utáni napokban minimum 10 órákat alszom, sokat tumblrezek, napozok a kertben, új könyvet a régi könyv után olvasok ezerrel, mosolygok, változom, örülök, boldogulok, és dologozom! ami az öröm-forrásba tartozik.
az örömtől sírás egészen más.
az az, amikor megérted, hogy mi történt ezelőtt, hogy mi történt most, és hogy mennyi jó dolog vár rád a jövőben.
az örömtől való sírás nem jár fájdalommal.
csak a csoda érzetével
may
a tipikus utolsó májusi hetek velejárója a dolgozathegyek tömkelege. igazából nagyon nem kéne frusztrálnia ennek az egésznek, sőt egyáltalán nem kéne amiatt félnem, hogy bármelyik nem sikerül, vagy hogy milyen lesz az évvégi átlagom.. mert ha belegondolok TELJESEN mindegy. ha most megkérdeznék, hogy három évvel ezelőtt mennyi volt pontosan az átlagom, nem tudnám, csak körülbelüli értékre saccolni. most jóformán érettségi előtt egy évvel az a bizonyos öt tantárgy számít. tulajdonképpen ezek miatt voltam kicsit ma is ki, mert maximalista lévén zavar, amikor több tantárgyból négyes leszek.. főleg olyanokból, amiből tudom, hogy jobb is tudnék lenni. és vagyok is, az átlag mégig a négyesem felé hajlik, de megfogadtam, hogy minden dolgozatot addig nyúzok, míg lehet, aztán meg lesz, ami lesz. who cares, tényleg jók a jegyeim amúgy ishétfőn voltam a McCafés állásinterjún, és most nagyon drukkolni kell nekem, hogy megkapjak egy eladói állást ott!
annyi annyi vágyam van !!
chill
és akkor most megeszem az isteni gombás bolognaimat
a fürdőben már folyik a melegvíz
szörpöt szürcsölök
szívek szállodáját benyomom
lefürdök, megírom a házidogát
és PIHENEK.
csütörtök
tegnap kipróbáltam az automatikus írást.annyira ledöbbentem, nem gondoltam volna, hogy ennyire tisztán hallom őket.
másfél oldalt gépeltem szerintem kevesebb, mint 12 perc alatt! és nagyon hasznos tanácsokat kaptam tőlük.
ma utánakeresek olyan ételeknek és italoknak, amik abszolút egészségesek. lassan egy éve, hogy rengeteget küszködtem a gyomorégéssel, fájdalommal, és rosszullétekkel, de most itt az idő, hogy meggyógyuljak. összegyűjtök pár olyan ételt, amit én is minden nap meg tudok enni - és közben szerintem fogyok is, hisz a test meghálálja azt, ahogyan bánsz vele.
elképesztő, hogy az elmúlt egy évben több, mint 9 kilót fogytam. hihetetlen. minden erőlködés nélkül!
itt az ideje, hogy elérjük a leadott 14 kilót. már most annyira durva, ahogy néztem magam fürdőruhában. el sem tudom képzelni, milyen lehettem régen. de most mindenesetre egyre inkább tetszek magamnak
elképzeltem magamnak egy bézs, nude, krémszínű kétrészes, pánt nélküli bikinit. alig várom, hogy rátaláljak!
este vár rám egy nagy kutyasétáltatás. most szeretnék sétálgatni egy kicsit. jó lesz a futkározó kutyákon mosolyogni. :)
jövőhét hétvégén pedig vár rám egy közös sütés, és kirándulás Cicóval Dobogókőn. nagyon jó lesz! :) sosem kirándultunk még együtt!
a nemtúlszép első élmény
a munka, mint kiderült nagyobb csalogatás volt, mint amilyen valójában kellett volna, hogy legyen. egy egyszerű telefonos munkát hirdettek azzal a szándékkal, hogy embereket kell felhívogatni és beolvasni, hogy éppen mennyivel tartoznak. nem volt szó sem értékesítésről, sem pedig meggyőzésről. ahogyan arról sem, hogy a munkaadó közel sem pozitív ember, és arról sem, hogy úgy kell dolgozni ott, mint a gép. még egy felnőtt, rendes állásban dolgozó ember sem képes annyi telefonhívást lebonyolítani alkalmanként két percig - mialatt természetesen meg is kell győzni a szegény embert, hogy jobban jár, ha most fizet a semmijéből, különben még inkább rossz lesz neki. közölte a 20 perces agylezsibbasztó és feledtébb nem biztató dolgokat, majd megkért minket, hogy aki már most elbizonytalanodott, álljon fel, mert még csak most jön a leve. (szituációs játékok, helyben! stb. úgy hogy a teremben lévők soha nem csináltak ilyet)nehéz most hirtelen mindent pozitívan felfogni. egyrészről nagyon örültem volna, ha most egy igazán kedvező dologgal pénzt is kereshetek, ráadásul akkor fedezni tudtam volna minden eddigi dolgom. félek, hogy mikorra lesz meg a következő állás...
de ez lehet, hogy jel, hogy valami sokkal jobb állás vár rám.
hope so
napsütéses
el sem hiszem, hogy végre kész! már hetek óta tervezem, hogy valamit kezdek magammal, és írok, írok, írok, de mindig a sablonnal szenvedek a végén. ma szerencsére túl korán keltem - Isten sem tudja miért -, és kénytelen voltam nekiesni. és egy-két apró dolgon kívül mindent sikerült átírni. - a fránya szürke bejegyzéscímet egyszer úgy is elpusztítom, és zöld lesz, ahh! -
már van váltogató zene is szép nyugis kedvencekkel. így minden sokkal vidámabb. sokkal de sokkal jobb érzés így írni. :)
ma ha minden igaz, akkor zitával bemászunk a belvárosba, és végleg sikerül letisztáznunk az új munkánk feltételeit. örülök, hogy végre a talpamra álltam, úgy érzem így sokkal könnyebb lesz minden téren. rengeteget fogok tanulni abból, hogy hogyan osszam be a pénzt, és azt hiszem a telefonálgatás és beszélgetés egészen nekem való dolog. úgy tervezem, majd ezen kívül még elvállalok pár hostess-es alkalmi munkát is, ami közben igazából a mosolygáson kívül nem nagyon kell más tehetség, és jól is kereshetek vele, szóval minden szuper lesz!
a délután folyamán összefutok Cicóval is, aki pár nap után végre hazajött! jól megszorongatom.
a héten két közelebbi barátnőm is érettségizik, úgy hogy különösen izgulva ébredtem kora reggel. nagyon szorítok nekik, annyira boldog leszek, ha sikerül nekik mindegyik! végre túl lehetnek rajta... pont a héten elmélkedtem arról, hogy véglegesen eldöntöm, hogyan, merre akarok tovább menni. hálát adok az égnek, amiért csak jövőre kell belevágnom ezekbe. eddig szépen kényelmesen elvoltam a fenekemen a jegyeimmel, de most már összekapom magam, és kitűzöm a lehető legjobb és legmagasabb célt. (aztán szépen elérem őket)
lassan végzek már az angyalos könyvemmel is, úgy hogy ki is néztem a következőt, amit megveszek magamnak.
most pedig irdatlan gyorsasággal rohanok hajat mosni, körmöt szárítani - huszadjára is lila körmök, imádom! - és teázni
csókolok mindenkit
Name: Your name
Mochafrappes has been my official personal blogging site since 2009. I normally don't change my URL names
unless I have to for crucial reasons. It first started off with "ichooseyoumikichu", and I blogged for about 3 months and then I totally abandoned my blog for another
3+ months for tumblr. After getting used to tumblr, I only saw tumblr as a quick blogging site, and I moved back to blogspot because I can't seem to find tumblr as a serious personal blog, I think it's more for reblogging ideas and images.
Travel to Japan 
