egy angyallány napjai ;

hello BIGdreams ; i'm coming

tulajdonképpen tegnap annyi dolog ért hirtelen, hogy még most sem tudom kellőképpen a dolgokat kezelni. úgy adta a tegnap hajnal, hogy a vérleleteimet később adják ki, így be tudtam ugrani a régi sulimba. beszélgettem a régi osztálytársaimmal, jókat nevettünk a régi dolgokon. miközben mentem befelé, miközben leültem az ismerős régi székre az osztályterem előtt, annyira furcsa érzések fogtak el még mindig! képtelen voltam úgy gondolkodni, hogy "ez a régi sulim, a régi osztályom, akiket önszántamból hagytam itt". egyszerűen valahogy így gondolkodtam "istenem, régen milyen jó volt ezen a folyosón végigmenni ..". még mindig hiányoznak. nem pont az egész osztály, de a magja igen. azok, akik még mindig őszintén mosolyognak rám, és nem azok, akik így, ennyi idő után visszatérve is látom, mennyire keserűen mosolyognak, és még mindig többnek hiszik magukat. ők a mostani osztályomra emlékeztetnek. összefoglalva: jelentéktelen emberek, akik többnek hiszik magukat mindenkinél. nálam. nálad. holott valójában senkik! a lelkük üres, és az életük is az. nem tudnak mit felmutatni. és ha fel is mutatnának sem érdekelne. nem vagyok keserű. egyszerűen elszomorít. nem bánom, hogy átjöttem. magam miatt nem bánom, mert soha nem jöttem volna rá, hogy érdekel a marketing, az angol, vagy egyszerűen egyéb más dolgok. szakmai tantárgyak például sosem lettek volna a gimiben. ahogy most szívnék az új angoltanárukkal, aki egy fiatal egyetemista spiné, és ők többet tudnak nála. haha! soha nem menne így az angol nyelvvizsga.
aztán megjártam a szokásos orvosokat, átbeszéltük a vérleleteim eredményét, és elmentem magamnak gyógyszert feliratni. a nap fénypontja az volt, hogy anyu beiratott aznapra kozmetikushoz, aki 2 és fél órán keresztül rendberakta az egész arcom. olyan durván nézek ki azóta, hogy nem igaz. a fejem vörös, tele van pöttyökkel, viszont a szemöldököm gyönyörű. mindig hozzá fogok menni, ha valami lesz. itt, a lakóparkban. anyuval nagyon jóban vannak, és egy tündér leányzó. csak elképzelésem sincs hogy megyek így suliba holnap. olyan fejem van, mint egy 13 éves pattanásos kamasznak. elvileg pont ezért mentem oda, hogy ne legyenek pöttyeim. de majd elmúlnak. azt mondta. hiszek neki. azthiszem
és igen, itt jön az a dolog, ami egyszerűen nem hagy nyugodni. valamiért úgy érzem, még nem kéne beszélnem róla. lehet, hogy valóra válthatom életem egyik legnagyobb álmát. olyan álmot, amiről eddig csak álmodozni is alig mertem, most pedig egyszeriben itt van. itt, a nagy lehetőség. egyszerűen nincsenek akadályok. túl szép, és én folyton a hátulütőket keresem, amiket találok, meg egyszerűen csak a félelmeimből akadnak.

ti mit szólnátok, ha kompletten júniustól augusztusig, a 18. életéveteket előtt (szeptember elseje) betöltő teljes nyarat new yorkban tölthetnétek, egyes egyedül, havi többszáz ezret keresve?

igen, pontosan én is ilyen fejet vágtam.
és azt hiszem, igent mondok.
itt a lehetőség, és szabad utam van kifelé.
mamám, ez aztán nyár lesz!

most folyton lady gaga - born this way száma jut eszembe

? "hello BIGdreams ; i'm coming" was Posted On: 2011. március 31., csütörtök @13:57 | 0 hozzászólások ?

elmélkedés

igazából egy ideje próbálom már beállítgatni a zenét, de nem akarja az igazságot.

elviekben esett az eső, meg mindenki nyávog, hogy borús most minden, de szerintem így is jó. nem azt mondom, hogy fájdította volna a szívem, amiért nekem itt kell feküdnöm egy hete benn, és valamiért semmit nem érzékelek a kinti időjárásból, azért én örülök mindennek. a betegségem nem telt valami kellemesen. mondhatni, tovább húzódott, mint képzeltem, 2-3 napnál sosem voltam tovább beteg. sőt, szinte egyáltalán nem vagyok beteg. most meg megkaptam. lázastul, fetrengéstül, mindenestül.

végignéztem lassan másfél évadot a született feleségekből (5-6), és igyekszem beérni a tv-vel. bár azt sem tudom ők most melyik évadot adják. őszintén szólva úgy is gépen nézném ha a hetediket adnák, akkor is. ugyanis vaaan szuper torrentem, amit nagybátyám felajánlott. és most örülünk. tehát jelenleg a kamillatea az éltető erőm, a takaró a legnagyobb mentsváram, és a meggybefőtt az egyetlen örömöm.

lehet refluxos vagyok. nost, hogy mondjam... egy hét alatt kompletten négy kilót fogytam. sosem voltam az a fogyós-típus, imádom az édességet, enni meg annál inkább, ugyanakkor kompenzálom az edzéssel. de most, hogy nyelési problémáim vannak - nyelőcsőgyulladás ? -, ami azzal jár, hogy minden egyes nyelés (legyen az kaja vagy víz) olyan mellkasi fájdalmam van, hogy betojok, valamiért elment az étvágyam. persze, már lassan annyira megszoktam, hogy egészen jól legyűrök egy zsömlét anélkül, hogy szitkozódnék, és sírásig szenvedném magam. aztán, nagyon fáj a torkom is, de eszméletlenül. és a kamilla teán semmit nem kapok rá. ahogy a hőemelkedéses lázamra sem. most egy ideje szerencsére csak néha hőemelkedésem van, szereti a hőmérő a 37.5 számot, így most nyugis vagyok. ma reggel meg semmi lázam nem volt, hál'istennek. ugyanakkor az orvos mint említettem, refluxra gyanakszik. túl sokat ég a gyomrom, túl gyanús a mellkasi fájdalom, és őszintén szólva én nagyon nem szeretném életem végéig gyógyszerezni magam ... tudjátok mit jelent ez?

azt, hogy nincs több csoki. azaz van, gyógyszerrel. se jó kis starbucks kávék, dórinál iszogatós tejeskávék, reggel iszogatós kávék, semmi! és még sorolhatnám mennyi minden. őszintén remélem, hogy nincs ilyen problémám. kaptam valami savlekötőt, reggel és este szedem már pár napja. de a mellkasi dolog nem múlt el, ahogy a többi tünet sem. majd ma anyuval megyünk a dokinénihez. és most már marhára örülnénk, ha írna nekem bármit, amivel jól lehetnék végre. szép dolog az itthon fekvés, őszintén szólva ellennék még ezen a héten... olyan jól esik itthon lenni kicsit. de ugyanakkor már most idegesít, hogy csomó edzést kihagytam, és nagy lesz a lemaradás. ahogy az is, hogy szombaton versenyem lenne, amit ha visszamondok, rohadt mérges lesz a kedves duótársam, akiből újonnan kezd elegem lenni. múltkor is beteg voltam, nem érti, hogy fulladozó köhögéssel és lázzal rohadtul nem tudok edzésre sem lemenni, nemhogy versenyre... mindegy. ha esetleg rendbejönnék csütörtökig, valahogy összekaparunk valamit két nap alatt. és megint ő csinált mindent, amikor annyira jól elterveztem, hogy én megcsinálom, és megmutatom neki, mennyire jó vagyok. ehhez képest ... de hogy teljesen őszinte legyek, így ehhez a versenyhez sincs kedvem. tudom, hogy megint elkapkodott lenne, és nekem szükségem lenne még egy nyugis hétvégére. de szintúgy stresszelek a magánangoltanár miatt is, akit kevésbé szeretek már... semmire nem tanultam még, erőm sem volt. én erre még nem állok készen. majd a jövőhéten.. olyan szép lenne. akkor elkezdhetnék mindent, és újult erővel vághatnék bele. mondjuk olyan péntekre jól lehetnék. és akkor süthetnék profiterolt hétvégén, mert most nem sikerült a betegségből kifolyólag. meg lehetnék dáviddal - szent ég, 9 napja nem is láttuk egymást !! -, és dórival is. jó lenne. az angol tanárt meg csak kedden látnám. az is szép lenne. és anyu szépen kicsikarja belőle a pénzünket. valahogy még régebben éreztem, hogy nem ő kell nekünk. jó, meg minden .. csak drága. hajaj, na mindegy. nem kéne már most stresszelnem, ugye? szépen nyugodtan ücsöröghetek itt tovább, félig szenvedve a köhögéssel és egyéb dolgokkal. de adele-t hallgatok, és ez megnyugtat.

és jé, még a nap is kisütött :)

? "elmélkedés" was Posted On: 2011. március 28., hétfő @11:53 | 0 hozzászólások ?

igen, én is olvasom a blogját. én azóta is értetlenül állok dolgok előtt. teljesen értetlenül. rosszul esett, de az mégrosszabbul, hogy én lettem végül megbántva, és valószínűleg ő is, de ő más módszerhez folyamodott. talán valami kétségbeesett módszerhez, amivel ezt érte el. néha elgondolkodom, miért történt. vagy hogy egyáltalán ha így érez - vagy egyáltalán ha érez valamit - miért nem lépett.

kérdések, kérdések, ó!

? "" was Posted On: 2011. március 24., csütörtök @20:23 | 0 hozzászólások ?

beteg

igazából az a helyzet, hogy az idő nagyon szép, én meg itt fekszem betegen. azaz ülök.
nem, nem vagyok szomorú miatta. valahogy élvezem a semmittevést. rég szükségem volt már egy kis pihenésre, és azt hiszem, megkaptam. tegnap lázam is volt, átéltem olyan érzéseket, hogy a nyolcezer kilós vastag takaróm és a rá terített pokróc sem húzott ki a didergésből, de végül álomba ringattam magam. rájöttem arra is, hogy szerdánként a dr house 7. évadát adják. én meg sírva-ríva keresem a negyedik résztől magyarul torrenten, ám lám, valahogy rátaláltam. úgy érzem rátaláltam most a megoldásra. nem tudom hogy fogom megoldani, hogy fennmaradjak fél 10-ig rendszerint szerdánként (betegen is azért sikerült, mert muszáj volt, anyu ellenőriztette velem a lázamat félóránként), de majd valahogy megoldom. esetleg felveszem. - okos vagyok -
ferdén áll a laptop, meg kéne fordítanom
oké, most már jó!

szóval, betegség. hál'istennek a suliba semmit nem haladtak nagyon, mivel keletis napok vannak. azért egy idő után kezd unalmassá válni a dolog, pedig még csak 3 napja vagyok itthon. megrögzötten befejeztem, mint mondtam a house részeimet, folytattam kicsit a gossip girl 2. évadát, most meg megint visszatértem a született feleségek 5. évadához. nem vagyok egy sorozatmániás, tv-t egyáltalán nem nézek, viszont itthon, esténként szeretek egyet-kettőt megnézni. megnyugtat. főleg, ha van harapnivaló. amikor meg nincs, csenek. hahaaa, megrögzött csokilopó vagyok! : D
azért kicsit jó kedvem van. meg nem is. nem tudom. szép idő van. legszívesebben kiülnék, és hintáznék. van egy ócska hintaágyunk, meg pizsiben, influenzásan nem tenne jó, ha hintázgatnék. össze vissza rizsázok.
nem hiszem, hogy influenzás vagyok. talán egy kicsit. a végtagjaim fájnak sokszor, meg húz az ágy, fáj a fejem, szédülök, a torkincám is elég ratyi állapotban van. de a lázam el is múlt. szedek ilyen probiotikumot is a hasamra, mert sokat rakoncátlankodik az is. mondjuk ha jobban belegondolok, a lázam, hogy elmúlt, annyira nem is meglepő. szinte soha nem vagyok lázas. lassan 2 éve nem voltam már. és ez is egy apró 38 fok volt, amit anyu pillanatok alatt levitt.
ÚR ISTEN, ÉN MOST NÉZEM HOGY A TEGNAPI DOKTOR HOUSE A HETEDIK ÉVAD NEGYEDIK RÉSZE VOLT, AMIT HAJKURÁSZTAM NETEN KÉT NAPON ÁT, ÉS NEM VOLT MAGYARUL. ÚRISTEN :DDDDDD HÁT ÖSSZEPISILEM MAGAM !!!
- kitörés vége. ezentúl house, szerdánként, fél 10. köszi -
újabban elég sokszor kívángattam a takaró alá bújva. úgy szuszogva, nyomorultul, nyűgösen. mindig azt kívántam, bárcsak máshol ébrednék fel. másik életben, vagy valamilyen megváltozott életben ... elgondolkodtam, körülbelül hányezerszer gondoltam már erre. hányszor vágyakoztam más dolgokért ... lenne pár dolog, amit erőszakosan magammal cipelnék, de ha lehetne, talán mindent gyökeresen megváltoztatnék ... elég fura

mint minden más

ui: hétvégén profiterolt sütök. ^-^

? "beteg" was Posted @13:59 | 0 hozzászólások ?

annyira

én csak boldog szeretnék lenni

!!!

elnyúlni egy kényelmes fotelben vagy ágyban, olvasni, és napsütésre ébredni. kakaót inni tejszínhabbal, meg hideg sió narancslevet is, meg enni sok sok gyümölcssalátát, gyümölcslevest, meg aztán egy jó kis bigmac menüt sajtburgerrel és kólával, meg aztán egy jó kis tejberizst is. meg olyan jó lenne, ha sokáig aludhatnék. meg ha nem látnék semmi olyat. meg mosolyoghatnék. meg bebújhatnék a takaró alá minden bűntudat nélkül. meg nem kéne gondolkodnom. meg mondjuk nem lenne csomó idegesítő stresszteremtő dolog, amiken képtelen vagyok túllépni. meg szeretnék új zenéket az ipodomra. meg olyan szép lenne ha meglenne a macbook is már. az a hófehér. és olyan könnyedén befetrenghetnék vele az ágyba. meg olyan jó lenne az az új barna bőrkabát. az ázsiából. meg egy új táska, meg cipő, meg sok felső és farmer. meg az a háromszínű szájfény! és hú, a kőpúder is, az avonból. az a szép, a világos. meg olyan szép lenne ha mindez nyáron lenne. meg olyan jó lenne a strandon feküdni és napozni. vékonyan. meg fagyit enni !! igen, fagyi, erre vágyom most. csak fáj a torkom. és nincs nyár. még csak meleg sem.

annyira annyira annyira szeretnék pár dolgot, élményt, nyugit !! annyira !!

- nyávog, erőteljesen -

? "annyira" was Posted On: 2011. március 21., hétfő @17:07 | 0 hozzászólások ?

f-ek

valahogy nem vagyok jól. azt sem tudom megint, hogy mi van. az idő szép, nekem meg örülnöm kéne. de nem örülök. megint mindenféle dolgon stresszelek. és mérges vagyok. meg nyűgös. és egyszerűen így nem lehet örülni

a tegnapi dolog elvette az összes maradék életkedvemet, akármi történt a végén

egyszerűen mindig eszembe jut, és csak elszomorít, meg csomó olyan kérdést vet fel bennem, amire soha nem találom a választ, vagy egyszerűen csak hosszú gondolatmenet lesz a vége, amit nem akarok

nem tudom miért vagyok ilyen szar hangulatban. nem akarok menni angoltanárhoz, egyszerűen annyira nem szeretek odajárni. mindig akkora megkönnyebbülés hagy el, amikor kijövök onnan... valamiért nem szeretem azt a nőt. segít sokat, de nem szeretem. borzasztóan.. nem tudom. talán azért van, mert nem szeretek angolul beszélni. tényleg megy azért, de mellette úgy érzem magam, mint egy darab szar. oké, annyira rossz egyáltalán nem vagyok, szerinte röhögve sikerül a középfokú, de akkor is. valamiért egy nagy senkinek érzem magam mellette úgy, hogy ő 9 évig amerikában élt, meg sorolhatnám. oké, persze, ezért fizetek neki, hogy megtanítson ... - itt a másik rész, szerintem rohadtul nem ér annyit másfél óra, amennyit ő kér. de akkor is!

és egyszerűen szükségem lenne valakire. talán rá, vagy egy régebbire. nem tudom. marhára szükségem lenne olyan igazi tőle levő lelkizésre meg ölelésekre meg erkélyekre, vagy akár bárkiére, aki hasonlít a régi emlékekére. a mostani nem az igazi. valamiért nagyon nem érzem mostanában igazinak ezt az egész f dolgot. mert valamiért ez csak egymás idejének jól eltöltéséről szól, de nem arról, amit én várnék egy ilyen dologtól. tudom, hogy marhára nem érted

de valamiért nem is érdekel

megbántva érzem magam. szomorúnak. nyűgös vagyok, a fenébe is

? "f-ek" was Posted @16:59 | 0 hozzászólások ?

a magyarázkodós rész

folyton úgy érzem, bizonyítanom kell. arról még fogalmam sincs, hogy hogy csinálom meg, de tudom, bizonyítanom kell. a sarkamra kell állnom, időt kell szánnom rá, és meg kell mutatnom, mit tudok. őszintén szólva, miután sikerült bekerülnöm ide, ellustultam. tényleg, és kevésbé foglalkozom vele. pedig rohadtul kezdek lemaradni - lévén a hétvégi betegség miatt is -, és valamiért most úgy érzem, meg kell mutatnom, hogy igazából mit is tudok. a lényem másik része pedig azt hajtogatja, hogy valójában menekülök. valamiért sikerült elhitetnie velem, hogy kevés vagyok ehhez. vagy hogy ő mennyivel jobb nálam. simán beossza az életét, annyira egyszerű, és gyerekesen szánalmas a felfogása! de nem akarom szidni. magamat is próbálom kontrollálni, nincs értelme haragudni a másikra. meg kell bocsátanom neki, ő ilyen. viszont legközelebb ki kell állnom, ahogy múltkor is. és ha nem ért meg, legalább az én nagy számat is kicsit kinyitottam, ugyanis az utóbbi időben egyáltalán nem tettem így. kerülöm a vitát. vagy igazából nincs is kivel. akivel meg ha van, hamar kibékülünk. talán a vita is vezet valamire. arra, hogy kiismerjük egymás rosszabb oldalát is. de ha lehetne, én elkerülném. szó sincs róla- most jön a magyarázkodós rész -, én mindig kiállok magamért, legalábbis ha úgy adódik helyzet. amúgy meg kerülöm a konfliktust. és értetlenül nézem azokat is, akik napi szinten vitát szítanak maguk körül. fortyognak, dühöngenek. nekem nincs szükségem rá ... szomorúvá, és dühössé tesz. azt meg nem szeretem

lényegében véve, folyton a hétvégéket várom. bár aztán eszembe jut, hogy előképző edzésem van, vagy versenyem, és valamiért mindig görcsbe rándul a gyomrom. egy lényem még mindig nem akarja. furcsa. kihívás előtt állok, és nem tudom hogy a fenébe kezdjek neki a leküzdésének. még nagyon kevésnek érzem magam. meg valamiért úgy érzem kéne ötször ennyi életerő, hogy ne essek össze hétvégente esténként fél 10 után. kávét kell innom lassan, hogy bírjam szusszal.

valamint a suliba is még inkább bele kell húznom. most megint ellustultam. jön a tavasz, a jókedv, a nyár, és egyre inkább megy el a kedvem attól, hogy a könyv fölött görnyedjek. szó sincs arról, hogy kevesebbet tanulnék. hisz muszáj. csak legszívesebben most kisúvasztanám az előképző edzéseket, az angol magántanárt keddenként, a hétvégi kötelező dolgokat, és egész nap csak fetrengenék otthon, dáviddal, vagy mennék vásárolgatni, meg nézelődgetni dórival, vagy fene tudja. bár anyu szerint nagyon unalmas lenne. szerintem is. de lehet ezért várom a nyarat. a pihenés miatt. meg amiatt, mert olyan szabad az ember. mint a madár, ja!

amúgy ma befestettük a hajam. úgy féltem, hogy egyszer baja lesz a festéstől. pedig olyan szép, puha. holnap elmegyek fodrászhoz. kizárólagosan a tört részt megnyisszantja, aztán növesztem tovább. már egész hosszú.

holnap el kell mennem egy igazolásért, sajnos. - barom vagyok, nem is tudom mit hittem

aztán délután itthon neki kell ülnöm, és koreográfián kell agyalnom

aztán pénteken meg kell tartanom két edzést is, és össze kéne hoznom a duó végét is.

aztán dáviddal fáradtan pihenhetek, meg a metrón hazafele tömhetem a fejem mekivel

aztán csinálnom kell tiramisut este, megmutatni a fiegel családnak, hogy hogy kell - konyhatündérkedek újabban! és nagyon élvezem

aztán hétvégén pihenni akarok. soksoksokat, meg addig jó kedvvel menni előképzőre, megmegmeg megtanulni stressz nélkül az angoltanárnak az angol szavakat, és sorolhatnám

ó, mamám, szeretnék jegesteával kicsüccsenni a teraszra, olvasni, sokat, és pihenni

na, azt hiszem dr house-zal búcsúzom szép álmokkal, csókolok mindenkit!

? "a magyarázkodós rész" was Posted On: 2011. március 16., szerda @20:00 | 0 hozzászólások ?

igazából írni szerettem valamit, de nem jut eszembe semmi értelmes.
ma kaptam milka csokit dávidtól - karamellásat, és nagyon finom.
meg szeretném nézni harmadjára a coraline című filmet, de egyedül nem lenne jó. dávid nem akarja, meg dóri sem. magam maradtam :((
őszintén szólva egész nap próbáltam rendezgetni a gondolataimat, meg ezt a 4 napos hétvégémet. olyan jó lett volna kicsit pihenni! de amint látszik, ez a hétvége is versenyekkel és rohangászásokkal lesz teli. meg kellett volna tanulnom ma az angolt előre. de képtelen vagyok rá! nem tudom, teljesen ellustultam ma... jaj, ezek annyira unalmas mondatok!
sietek is, majd írok, ha lesz valami pozitívabb, meg élménydúsabb időszakom!
szeretek mindenkit

? "" was Posted On: 2011. március 9., szerda @20:01 | 0 hozzászólások ?

csomó, gombolyag, elem ;

igazából mondhatnám, úgy, hogy egy hatalmas, kigobózhatatlan csomó lettem. valami nagy, erős csomó, tele kusza, - nagyon kusza - szálakkal.
nem, nem mondanám, hogy kétségbe vagyok esve. csak annyit mondanék, hogy érzek, és ez jó. még mindig jobb, ha ez az egész rohadt folyamat úgy menne végbe, hogy nem éreznék. érzek, és ez jó.
azon kívül meg semmi más nem, de azt hiszem most már rohadtul össze kéne kaparnom magam.

rohadtul
csak legyek őszinte?
fogalmam sincs, hogy álljak neki. még ki kell bírnom egy nyomorult hetet. és mi lenne, ha ez a hét alatt rendbehoznám én magamnak? de hát ha egyszerűen nincs már erőm, energiám, időm! mind elfogyott! úgy érzem egy lemerült csomó lettem.

egy nagy, lemerült újratölthető gombolyag aki töltőért kiált.
és még a cicák sem játszanak velem

? "csomó, gombolyag, elem ;" was Posted On: 2011. március 3., csütörtök @21:20 | 0 hozzászólások ?

« Older posts | Newer posts»