egy angyallány napjai ;

speciális

hajlamos vagyok túlzásokba esni. nem figyelek oda, és amint látszik, mostanában belelendültem a témába. ez az egész dolog, amivel megáldottak, amivel rendelkezem, az egész annyira különleges.
nem tudom elmondani mindenkinek. és habár több ember tud róla, mint valaha hittem róla, kevesen tudnak erről úgy igazán sokat. volt, akinek csak megemlítettem, pedig utólag kiderült, hogy már csak piócaként kapaszkodva akarta kiszipolyozni azt, amit tudtam. de volt olyan is, akivel a legelején érdekes volt, aztán valahogy leülepedett a dolog, már csak fontos esetekben említem meg. volt olyan is, akivel csak az elején beszéltünk róla, aztán szinte egyáltalán nem.
nem tudom pontosan hogy viszonyuljak az egész dologhoz. nem tudom, hogy viselkedhetnék, hogy hogy beszélhetek róla, hogy kinek említhetek erről bármit, és mikor. nem tudom, hogy mikor említhetek olyat, ami meghökkentő. nem tudom, hogy mikor halkuljak el, és ne mondjak semmit - két év után kezdem kicsit úgy érezni, hogy folyton csöndben kell maradnom. nem vághatom rá egy barátom monológjára, hogy atya ég, de hülye vagy, hiszen ez nem így történt, vagy nem úgy fog történni, vagy lépjen túl azon, hogy folyamatosan rágódik. nem szólalhatok fel olyan ok nélkül, aminek nincsen bizonyítása. úgy értem nem tudom alátámasztani a dolgokat.

néha úgy érzem, jó lenne valaki olyasvalakivel beszélni, aki nem kérdez vissza, aki nem néz rám, úgy, mint egy földönkívülire, ha megejtek valami olyat, amit eddig nem tudott. jó lenne valaki olyannak beszélgetni, akivel gondtalanul, magyarázat nélkül úgy lehetne beszélni, hogy tudná, min megyek keresztül, vagy hogy az egésznek mi a háttértörténete. néha jó lenne valaki más, olyan emberrel beszélgetni, aki hasonló dolgokat él meg. talán többet tudhatna, talán pont annyit, mint én. a kevesebb már túl kevés.. kezd fárasztó lenni. fárasztó úgy élni, hogy tudatlanságot színlelsz, és elnyomsz valami olyat, amit valójában soha, senki nem fog teljes mértékben átélni. soha, és ez a szó, ez a tudat teljesen megrémiszt.

olyan jó lenne egyszer erről nem meseszerűen beszélni, hanem olyan dologként, amit már valaki más is átélt ...

? "speciális" was Posted On: 2011. december 27., kedd @20:48 | 0 hozzászólások ?

téliszünet

hihetetlennek tűnik, de megint írok. az elmúlt hónapok nem szóltak másról, mint a folytonos írni-akarásról, a tökéletes sablon kereséséről. tudtam, ha tudatosan állok neki, egy idő után olyannyira türelmetlen leszek, hogy biztosan félbehagyom az egészet. a pillanatnyi sablonnal való dühöngéseimre nyitottam is egy átmeneti blogot, ahol havonta négyszer is sablont váltottam, de egyik sem volt az igazi. egyiknél sem jutottam el odáig, hogy ránéztem volna, és azt mondom, "igen, ide szeretnék írni".

a téliszünet első napjai fantasztikusan teltek. hogy őszinte legyek, az utolsó két hét már olyan szinten nyögve-nyelősen ment, hogy kezdtem teljesen a kiborulás szélére eljutni. a tudat, hogy újra meg kell írnom az írásbeli nyelvvizsgát, ráadásul az utána levő nap egy teljes napon át a táncgálámon is teljesítenem kell, felbőszített. túl akartam lenni az egészen, mindenhol tökéletesen teljesíteni, majd fáradtan összeesni, és utána új erőre kapni. így is történt. a nyelvvizsga azt hiszem nagyon könnyű volt. talán azért, mert egy idő után már túlságosan nem érdekel üzemmódba kapcsoltam, így nem féltem annyira, hogy elrontsam. egészen biztos vagyok benne, hogy meglesz! ezek után meg kell célozni a felsőfokot. nagyon örülnék neki. szerencsére a gála is jól sikerült, arattunk, ahol csak lehetett. habár sajnáltam egy ideje, hogy már alig találok kihívást az egészben, és az edzőmmel is volt pár problémám, szerencsére most a pihenési időszakban megnyugodtam. ez a szünet egyszerűen isteni. komolyan.
a karácsony előtti első három nap az izgulásról, készülődésről, mézeskalács készítésről, dáviddal való starbucksolásról, együtt alvásokról, karácsonyfa díszítésekről, utazgatásokról, sétálásokról, összebújásokról szólt. aztán jött a karácsony, aminek napján takarítottam, kutyát sétáltattam, már egészen elfáradtam, mire jött az ajándékozás, és megkaphattam az én - még a mai napig hihetetlen - telefonomat, amire három éve áhítozom. hófehér, tökéletes szépség, ami csak az enyém! elneveztem peneloPé-nak, a röpködő malacos játék főszereplője után. egyszerűen szerelmes vagyok belé. még teszek rá képeket, zenéket, hisz nem tökéletes a tartalom még rajta, de amit tudtam, eddig megigazítottam saját ízlésem szerint. napról napra egyre jobban szeretem!
a mai program egy nagy adag - meglepetés - süti sütése kedvenc barátnőmnek, Dórinak, majd utána egy égnek meredő hajjal sietés át hozzá kávézni, gépezni, hajnalig beszélgetni, nevetni, sminkelni, képeket csinálni, vásárolni, ölelkezni, hisz már ezer éve nem láttam!

szeretlek, tél ♥

? "téliszünet" was Posted On: 2011. december 26., hétfő @15:31 | 0 hozzászólások ?

« Older posts | Newer posts»