angyalfelhő

különleges névvel megáldva Robertina-nak szokták szólítani, de jobban szereti, ha tinusnak hívják. kávé- és csokimániákus, aki imád utazni és táncolni. arcának örök része a mosoly. imád olvasni, főleg spirituális könyveket. tánctanár, szóval 25 tehetséges gyerek második anyukája. kifejezetten emberszerető, és Brendonra kereszelt mackójával alszik. imádja a természetes kozmetikumokkal foglalkozó eladói munkáját. szerelme a hatalmas német dog kutyusa, Zeusz. imádja, mikor ölébe hajtja hatalmas fejét. kedvenc pillanatai egyike az, mikor kávézhat, és egy jót lelkizhet egy melegszívű barátnőjével. na meg mikor tumblr-ről inspirálódhat. nem utolsósorban van egy szerelme, csak is az egyetlen: Cirmosnak hívják. szerelmes a tappancsaiba immáron 4 éve. ó, és ő csinálja a legfinomabb gyümismézesteát.

hihetetlennek tűnik, de megint írok. az elmúlt hónapok nem szóltak másról, mint a folytonos írni-akarásról, a tökéletes sablon kereséséről. tudtam, ha tudatosan állok neki, egy idő után olyannyira türelmetlen leszek, hogy biztosan félbehagyom az egészet. a pillanatnyi sablonnal való dühöngéseimre nyitottam is egy átmeneti blogot, ahol havonta négyszer is sablont váltottam, de egyik sem volt az igazi. egyiknél sem jutottam el odáig, hogy ránéztem volna, és azt mondom, "igen, ide szeretnék írni".

a téliszünet első napjai fantasztikusan teltek. hogy őszinte legyek, az utolsó két hét már olyan szinten nyögve-nyelősen ment, hogy kezdtem teljesen a kiborulás szélére eljutni. a tudat, hogy újra meg kell írnom az írásbeli nyelvvizsgát, ráadásul az utána levő nap egy teljes napon át a táncgálámon is teljesítenem kell, felbőszített. túl akartam lenni az egészen, mindenhol tökéletesen teljesíteni, majd fáradtan összeesni, és utána új erőre kapni. így is történt. a nyelvvizsga azt hiszem nagyon könnyű volt. talán azért, mert egy idő után már túlságosan nem érdekel üzemmódba kapcsoltam, így nem féltem annyira, hogy elrontsam. egészen biztos vagyok benne, hogy meglesz! ezek után meg kell célozni a felsőfokot. nagyon örülnék neki. szerencsére a gála is jól sikerült, arattunk, ahol csak lehetett. habár sajnáltam egy ideje, hogy már alig találok kihívást az egészben, és az edzőmmel is volt pár problémám, szerencsére most a pihenési időszakban megnyugodtam. ez a szünet egyszerűen isteni. komolyan.
a karácsony előtti első három nap az izgulásról, készülődésről, mézeskalács készítésről, dáviddal való starbucksolásról, együtt alvásokról, karácsonyfa díszítésekről, utazgatásokról, sétálásokról, összebújásokról szólt. aztán jött a karácsony, aminek napján takarítottam, kutyát sétáltattam, már egészen elfáradtam, mire jött az ajándékozás, és megkaphattam az én - még a mai napig hihetetlen - telefonomat, amire három éve áhítozom. hófehér, tökéletes szépség, ami csak az enyém! elneveztem peneloPé-nak, a röpködő malacos játék főszereplője után. egyszerűen szerelmes vagyok belé. még teszek rá képeket, zenéket, hisz nem tökéletes a tartalom még rajta, de amit tudtam, eddig megigazítottam saját ízlésem szerint. napról napra egyre jobban szeretem!
a mai program egy nagy adag - meglepetés - süti sütése kedvenc barátnőmnek, Dórinak, majd utána egy égnek meredő hajjal sietés át hozzá kávézni, gépezni, hajnalig beszélgetni, nevetni, sminkelni, képeket csinálni, vásárolni, ölelkezni, hisz már ezer éve nem láttam!