újra
és megint itt vagyok. az ismerős érzés, hogy ez nekem mennyire hiányzott!őszinte titokként közlöm, hogy terveztem, itthagyom a blogot, és újat kezdek. létrehoztam egy átmeneti blogot, valami olyasmit, amibe jól esett kiírnom mi bánt, de valójában sem sablont, semmit nem csináltam magamnnak. valami átmeneti menedékhely volt 2-3 hangányit érzelemdúsan összekavart mondatnak, de egyébként semmi különös nem történt. oda nem kötött semmi, nem úgy, mint ehhez a bloghoz. a szívem visszahúz ide. hiányoztak a régi emberek, de ugyanakkor képtelen voltam ide belépni anélkül, hogy ne jutnának eszembe a régi emlékek. ha titeket olvastalak is önkénytelenül az jutott eszembe, régen is ugyanezt tettem, mikor a dolgok másként alakultak. de ez mindig így marad.
valójában nem azért írok most, hogy beszámoljak bármiféle dologról elejétől a végéig. hosszú lenne leírni mi történt azóta. - valójában nem is tudom mióta! mikor írtam én utoljára? -
átmentem egyfajta érzelmu hurrikánon. csak felkapott, megpörgetett, aztán megint felkapott, és végül megint lerakott. egy érzelmileg összesűrített valami voltam, aki eljutott arra a szintre, hogy ne érezzen semmit. meggondlatlanul hoztam nagyon nagy döntéseket úgy, hogy azt hittem, így lesz a legjobb. kiöltem magamból az érzelmeket.
most pedig itt állok, mint egy útépítés alatt álló autópálya, vagy egy szívműtét közbeni szív - gyógyulásra ítéltek! úgy érzem, hogy a szívem folyton-folyvást meg-megdobban nagyokat, és a köztes időkben pedig nyugodtan végzi a szabályos szinuszritmusát. természetesen a mindennapi ritmus nem jelent egyet a rosszal, csak valamiért szétszórtnak érzem magam. szétesettnek.
nem érzem úgy, hogy az érzelmeim 100%-val tisztában lennék, és rendelkeznék, de tudom, hogy folyton küzdök azért, hogy ez megváltozzon. és valljuk be, már nagyon jó úton haladok.
egyébként tervezem, hogy a blogomat kicsit kipofozom, van pár dolog, ami igencsak kezd elévülni itt. kezdjük például a profilképemmel, bemutatkozásommal, vagy bármi mással. szeretnék kicsit változtatgatni. :)