egy angyallány napjai ;
?????? ?? © ? ? ? ? ?
The layout was made specially for me.
All links open in a new tab.

 
  
Csöndesen hullámzik a semmiben.
A távolról felcsendülő hangfoszlánnyal szárnyal párhuzamosan valahová, ahol a felhők tán vattacukorból, vagy napsugárból készültek.
El, el, el! Messzi innen.
Csak a dallam játszadozik boldogan. Némán mosolyog, mikor szárnyaiba kap a ritmus simogató kézfeje, majd úszik. Úszik, szárnyal, táncol, él! Megy tovább.
Belehempergődzik a vattacukor ragadós, mázos anyagába, és élvezettel próbálgatja új szárnyait, miután oly' édesen a felhőhöz bújt.
Halkan felnevet, s a hang hirtelen egyre hangosabb- és hangosabb lesz. Már kacag, nevet, sőt, üvölt! Hallják már?
A hang hirtelen elcsendül.
Halovány szellő csap arcomba, áttörve a lét minden akadályán, majd az összes szeplőmön végigtarol.
Szaporán, gyorsan szállingóznak lefelé arcomról. Szinte lefolynak.
Hé, szeplőcskék! Térjetek vissza!
Megtorpannak. Csodálkozó arccal bámulnak valamerre.
Újabb szellő értesül. Csöndesen, halkan, suhanva simogatja végig bőröm.

Ez a pillangó szárnyalása.

Szárnyal oda, ahol talán a legjobb neki. Ahol talán nincs volt, lesz, és van. Ott csak a most van. Tudják, az az igazi most.
Siet.
Siet, siet, siet!
Siet a szívek birodalmába.
Oda, ahol elejtett könncseppekkel, megbújt sóhajokkal, és frusztráló vigyorokkal találhatja szembe magát, de akármennyire fél, sosincs vissza.
El tudják képzelni ezt?
Sosincs vissza.
Sosenem lesz.
Sosenincs volt.

De a dallam útján csak sodródik. Sodródik végig, s néhol szárnyra kap. Semmit nem élvezett még ennyire.

Kedveli az utat. Sőt, már-már szereti!

A kotta vonalai útvonalként szolgálnak, anyaga puha, rózsaszín, cérnaanyag. Miatta tudja, merre kell mennie. Segítő kézként szolgál. Egy vonal. Fonál. Vele van.
Hívógatóan táncolnak neki a hangjegyek, ugrálnak, és édes zászlajukat meglengetve jelzik, merre várja őt a híres birodalom, ahol talán a mosolyok őszinték, és soha nem múlnak el. Ahol a könnyeknek tisztító szerepük van, és a kispárnák az éjszaka legnyugodtabb, legbarátságosabb barátai lehetnek. Ahol a köszönések soha nem végződnek viszláttal, és ahol a szív olyan látható, olyan tükörsima, olyan törékeny, hogy az ember szinte megvakul látványától. Csillog is, de még mennyire!
De vigyázni kell rá.
Hisz a pillangók egyetlen szárnycsapása örökké szilánkokká morzsolhatják ezt a csodálatos, végtelen, érző teremtményt.
A szívet.
A szívet, ami az egész birodalom építő, berregő, mozgó, dobbanó motorja lehet, ami egy csapásnyira lerombolódhat örökre. Tudják, a dobbanás hirtelen megáll, és az ember szinte összemorzsolódik. Lassan, érdesen hal bele abba, amit érzésnek hívunk.
Fájdalomnak.



De ne félj pillangó. 
Én együtt szárnyalok veled.



 Budai Robertina 

? "" was Posted On: 2011. augusztus 11., csütörtök @22:18 | 0 hozzászólások ?

« Older posts | Newer posts»

Copyrighted © TeaCakeHouse. All rights reserved. Thank you.
View with Google Chrome in a 1280 x 800 SR. Inspired by Kaith, Images from ¦¦¦ Cursor from Images from ¦

?????? ?? © ? ? ? ? ?