egy angyallány napjai ;

hozd vissza

igazából nem tudom pontosan mit érzek. vagy mit kéne éreznem. azt tudom, hogy valamit igazán érzek. valami nem jót.
"figyelj! kétségbe ejt, hogy ennyire szeretsz. bűntudatom van, mert tudom, hogy a világ minden kincsét odaadnád nekem. tudom, hogy az összes pénzed rám áldoznád, és tudom, hogy mindent megtennél azért, hogy jól érezzem magam. még ha nem is beszélünk annyit. annyira hálás vagyok ezért! mégis úgy érzem, hogy fáj. fáj, hogy ilyen élet adódott neked, fáj, hogy éjjel-nappal dolgoznod kell értünk. fáj, hogy nem tudok segíteni, és minden egyes alkalommal összeszorul a torkom, amikor tízezrekre terelődik a szó. a gyomrom görcsben áll, és nem tudom mit tegyek. valójában önzőnek érzem magam. most is azt a gépet nézegeted, azt, amit én évekkel később a saját fizetésemből szerettem volna megvenni. azt, ami olyan sokba kerül, és kétlem, hogy megérne ennyit arra a használatra, amire ti akarnátok fordítani. ugyanis én nem kaphattam meg azt a dolgot, amire évek óta vágyom, és tudod mit, már nem is szeretném! feladtam. tudom, hogy vannak sokkal értékesebb dolgok, olyanok, amik másképp tehetnek boldoggá. viszont nem értem, nektek miért kell ez. nem használnátok annyit, semmi értelme nem lenne. és tudom, hogy ő sem menne ebbe bele. nekem nem tudtuk 3 éve megszerezni azt, nektek, ötvenszer annyiért, feleslegesen, igen?
valójában úgy érzem igazán csak önző vagyok. önző vagyok, mert tudom, itt a szívemben legbelül, hogy én sosem kaphattam meg igazán azt, amit szerettem volna. itt, legbelül ez a tudat fojtogat, és néha elgondolkodom más barátaim mennyire nem tudják értékelni mindazt, amijük van. én az elmúlt hónapok/évek alatt azt hiszem, tanultam értékelni. tanultam lejjebb adni, és tanultam feláldozni. és azt veszem észre, hogy mások, negyedannyi erőfeszítéssel ezerszer többet kapnak.
összeszorul a torkom is, mert tudom, hogy fizikailag mennyire megterhelő, hogy évezredek óta dolgozol már értünk. azért, hogy megkaphassuk azt, amit ha nem is a legjobban, de boldoggá tesz minket. ugyanakkor tudom, hogy a világ minden pénzéért megvennéd nekünk azt, amit annyira szeretnénk. de tudom, hogy mi megy évek óta. tudom, hogy mennyire rossz, és én még ezt is sokallom.
de apu! nekem nikit hozd haza! hozd haza őt nekem, és forgasd vissza az időt! forgasd vissza, hogy újra citromos kólát ihassak vele, forgasd vissza, hogy újra lemehessek vele kutyát sétáltatni. forgasd vissza, hogy újra ehessünk diétás fagyit, és újra nevethessünk azon, hogy mennyire szerencsétlen vagyok. látni akarom az arcát, apu! látni akarom, amikor azt mondja, mennyire szép vagyok! látni akarom őt, apu! hozd vissza a kutyust is! hozd vissza, hogy újra megsimogathassam, hogy újra végighallgassam, ahogy örül nekem, amikor bejövök. hozd vissza nekem őt, nem engedheted meg, hogy meghaljon! vissza kell hoznod! hozd vissza nekem apu azokat az időket! hozd vissza nekem a szabadstrandot, kérlek, hozd vissza nekem, hogy újra együtt nevethessünk a keresztapuval, vele és normival! hozd vissza nekem, hogy újra beszélgethessünk, hogy újra a konyhapulton ülhessek, olyan gondokkal, amik most már annyira kicsiknek tűnnek! hozd vissza nekem, kérlek! csak ennyit szeretnék.
hogy újra boldog legyen.
hogy újra boldogok legyünk.
hogy újra a régi lehessen minden "

nem szeretnék ipodot. nem szeretnék semmit. semmit nem szeretnék az ég világon
csak őt

? "hozd vissza" was Posted On: 2010. december 2., csütörtök @15:50 | 0 hozzászólások ?

« Older posts | Newer posts»