egy angyallány napjai ;

day 1

belegondolok, mennyire bájos arca van, mikor olyan szélesre húzza száját nevetés közben, és megjelenik az az aranyos gödröcske a szája két szélén.

elmosolyodom.

annyi ilyen pillanat volt már!

több ezer kilométerre utazott el. tíz napra. mondhatnám, hogy tíz keserves napra, de igyekszem úgy gondolkodni, hogy ez az idő most a pihenésről és magamról szól. szeretnék nem átesni a ló túloldalára, és magamba fordulni túlságosan, azon gondolkodva, vajon épp mit csinálnánk, ha itt lenne. túlságosan szerves része az életemnek, vannak olyan megszokott dolgok a hétköznapokban, amik habár természetesnek bizonyulnak nálunk, nélkülük minden olyan idegen. hiszen esténként megrögzötten félek elaludni, és ő minden áldott nap addig beszél nekem telefonon, míg kellőképp nem álmosodom el. és valamiért nem unjuk egymást. néha perceket, máskor órákat tudunk beszélni. titkokat osztunk meg, míg én a takaró alatt kucorgok, ő pedig éjszakai életmódját élve épp tyúkokat etet az interneten. (igen. tyúkokat!) naponta mesélem neki az apró-cseprő dolgaimat, problémáimat, örömeimet, és ez már annyira megszokott! dórival nem tudok napi szinten telefonálni, és nem tudom hajnali kettőkor hívogatni mobilon, ha nem tudok elaludni. imádom, de vannak határok természetesen barátság terén is, az meg más kérdés hogy egyikőnk kártyáján sincs pénz.

éjszaka dávidnál nem aludtunk semmit, maximum 2 órát csak.

hiányzik, bár lehet hogy az agyam már tudatosan azt hajtogatja, hogy mennyire messze van, pedig még csak a reptéren vannak. nem mentem ki velük, csak félútig, hajnalban, jéghidegben mentem haza. igyekeztem a lehető legjobban visszatartani a könnyeket, de persze nem sikerült. láttam, hogy szomorú - azt mondta nincs kedve menni. pedig tudom, hogy jól fogja érezni magát. és én is.

csak még fogalmam sincs, hogy!

számtalanszor elmondta, hogy hiányozni fogok nagyon, és hogy siet haza. és persze azt is mondta, hogy ne búslakodjak. hamar eltelik ez a 10 nap.

olvasnom kéne még többet - épp a harmadik nicholas sparks könyvemet olvasom, kaptam hatot! az utolsó dal (the last song) van épp soron -, nagyokat relaxálnom a kádban, nagyokat kéne aludnom, és mosolyognom. persze, nem halok bele! ez mind olyan piti dolognak tűnik, tényleg. van életem, nem leszek depressziós, mert kiment izraelbe. csak ez a harmadik alkalom, hogy elutazott ez a tíz hónap alatt, és eddig az egyik tíz napos borzasztó volt. a második kevésbé, mert ott dórival nyaraltunk, és irtó jól szórakoztunk.

ha már itt tartunk itt van dóri is! megyünk jövőhéten bécsbe - bár kicsit aggódom emiatt, ő tudja miért. igyekszem dolgozni rajta. szerintem a kellőnél jobban fogom zaklatni, így is folyton a nyakán lógok, ezek után meg főleg! hiányzik. várom már a pénteket, pedig olyan messzinek tűnik! de remélem jól sül el.

december 7.-én jön haza, kedden. pénteken pedig egy hatalmas buli van kilátásban, limuzinnal, és hatalmasan aranyos lányokkal/fiúkkal. az egyik felem nem akar menni valamiért, főleg azért, mert tudom, hogy akkor még csak 2-3 napja van itthon, és ilyenkor biztosan vele akarok majd lenni. a másik felem meg nagyon menne, és azon gondolkodik folyton, hogy mit vegyen fel, vagy hogy ott lesz még a szombat-vasárnap és az utána következő megannyi nap is. természetesen megyek, mert a limó felét már kifizettük, már csak egy jó cipő kéne, meg valami felső... dóri viszont csinál nekem leopárdos sminket, meg begöndörít, és aaannyira jó lesz ^-^

nem tudok aludni, folyton görcsben áll a gyomrom. percenként a mobilomat lesem, hogy mikor hív fel, hogy elindultak. szomorú vagyok. van még hátra tanulnivalóm is, és tudom, hogy jót tenne, ha aludnék egy nagyot. csak nem merek.

nem tudom miért

ne kérdezzétek

? "day 1" was Posted On: 2010. november 28., vasárnap @9:16 | 0 hozzászólások ?

« Older posts | Newer posts»