egy angyallány napjai ;
?????? ?? © ? ? ? ? ?
The layout was made specially for me.
All links open in a new tab.

 karácsony
egyszerűen csak nem tudtam miről írni. neeem, butus vagyok! tudtam volna, hiszen rengeteg minden történt. de egy idő után annyira elfáradtam, és időhiány miatt körülbelül háromszor is előfordult, hogy csak megnyitottam, de semmit nem írtam a blog ablakába, hogy inkább feladtam.
de nem baj, most itt vagyok.
nem fogom ecsetelni, hogy szégyellem magam, mert nem írtam. előfordul. azt hiszem, bele is kezdek.



egyszerűen hihetetlen, értitek? még mindig felfoghatatlan számomra az egész. keresztanyu hazajöhetett 3 napra karácsonyig. mától lesz mamáéknál hétfő reggelig, és ma volt a nagy találkozás, az a bizonyos nap óta. másfél hónap telt el, de olyan, mintha már egy teljes éve menne ez az egész. egyszerre voltam izgatott, félős, és boldog, egyszerre voltam szomorú, és bánatos, de mégis, egyszerre örülök, és vagyok még mindig kicsit szomorú, hogy láttam. feltétlen szeretet köt hozzá, és még mindig bármelyik pillanatban el tudom pityeregni magam, ha eszembejut, amikor megláttam, vagy sírni láttam miattam, a meghatódottságtól, az örömtől. anyu mesélte mennyire izgult, és félt, hogy mit fogunk hozzá szólni, vagy hogy újra találkozunk vele, immáron úgy, hogy nem teljesen egészséges, de másfél hónap alatt olyan szintű csodás eredményeket produkált, amelyekre rengeteg orvos nézne tátott szájjal. másfél hónap alatt hozták rendbe az állkapcsát, a gerincét, a medencéjét, a karját, mindenét! egyedül a két lába, és egy seb van a hátán, aminek még gyógyulnia kell. de januárban már műtik a lábát is. én egyszerűen annyira tudom hogy jövő tavasszal már sétálgatni fog, hogy az hihetetlen. egyszerűen soha, semmiben nem hittem és bíztam ennyire, mint benne. az első pillanattól kezdve azt hajtogattam, hogy az összes reményemet összeszedem, és azzal az utolsó, de igazi darabkákkal fogom igazán hinni, hogy ő rendbejön. és ma kellett rádöbbennem, hogy mennyire hihetetlen az egész. annyira, de annyira, hogy még most is könnybelábad a szemem. nem tudom, hogy hogy fogom, vagy mikor mindezt feldolgozni, de egyszerűen hihetetlen jólesik, hogy megint itt van. a tudat, hogy két nap múlva megy is vissza, elszomorít, de szerdán bemegyek hozzá, valamint holnap is beugrok anyuval. eléggé izgulok, nem tudom még mit mondhatok neki akkor, amikor jövőhéten csak kettesben leszünk. annyi és annyi kérdésem lenne, annyi és annyi biztató szavam! de ma volt az a pillanat, amikor a meglepődéstől és a meghatódottságtól egy szó sem jött ki a torkomon. csak álltam, míg végül sikerült valahogy leülnöm, és próbáltam valami másra gondolni, nem őt nézni szüntelenül, mosolyogni rá, miközben folytak a könnyeim, és képtelen voltam megszólalni hosszas percekig. természetesen ő is sírt, velem, miattam, értünk, és a végén egymás karjaiban kötöttünk ki. persze vigyázni kellett még vele, mert elég gyenge, de ilyen erős nőt, mint őt, még nem láttam! még hazafelé a kocsiban is sírtam. nem, nem tudom megmagyarázni miért, még mindig a boldogság és a szomorúság keveredik bennem. folyamatosan olyan képek, emlékek merülnek fel bennem, amiket régen együtt éltünk át, amikor még gondolni sem gondoltam volna, hogy valaha így kell látnom. de most nem ez a legfontosabb! hanem az, hogy hihetetlenül büszke vagyok. büszke, mert van egy olyan ember az életemben, aki ennyi minden ellenére is kitart, és feltétel nélkül szeret. aki megtanulta átértékelni az életet, és aki hosszas küzdelmek árán újra megtanul élni. és ez az az ember lesz, akit én a keresztanyukámnak tudhatok, az a nő, aki örökre példakép marad az életemben. az a nő, aki még most is megsirat, könnyeket csal a szemembe, az a nő, akiért ezek után is küzdeni fogok, az a nő, akire örökké felnézek majd. nagyon szeretlek, keresztanyu! kitartás!

nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! :))

- mellékesen megjegyezném, megkaptam az ipodomat, és a toni&guy hajvasalót :)) igaz, ezek most eltörpültek mindezek mellett, de nagyon örülök nekik! -

dáviddal összeszedtünk egy apróbb betegséget, valamint történt pár apró dolog, ami pár órára kicsit elszomorította, és elcseszni készült a karácsonyomat. de nem engedem! ennek a napnak szép véget kell vetni :))

szeretek mindenkit!
? "karácsony" was Posted On: 2010. december 24., péntek @22:19 | 0 hozzászólások ?

« Older posts | Newer posts»

Copyrighted © TeaCakeHouse. All rights reserved. Thank you.
View with Google Chrome in a 1280 x 800 SR. Inspired by Kaith, Images from ¦¦¦ Cursor from Images from ¦

?????? ?? © ? ? ? ? ?