egy angyallány napjai ;

rólam

igen, ma már írtam egy 'rólunk' című bejegyzést, mégis úgy érzem, írnom kell. nem tudom miért. valójában már hetek óta, sőt, talán hónapok óta gondolkodom egy olyan bejegyzésen, vagy akár magamnak való írogatáson, ami rólam szól. valami olyanról, ami leír engem talán a lehető legjobban, valami olyanról, ami nem a mások által alkotott véleményt mutatja rólam. hisz valaki ezért szeret, valaki azért utál. nem tudom, igazából régóta várok már valakitől egy olyan jellemzést, aki talán tényleg le tudná írni, miért szeret, és szerinte mi az a tulajdonságom, ami eltér egy bizonyos mértéktől, ami lehet született adottság, vagy olyan, amit egyszerűen csak megszoktam, de változtathatnék rajta. mivel éjfél van, azthiszem nincs jobb dolgom. elkezdem elemezni magam.

BUDAI ROBERTINA
szeretem, ha tinusnak becéznek. aranyos, kedves becézés, és olyan érzést kelt bennem, hogy az illető legszívesebben abban a pillanatban magához ölelne. tinus. kedves becézés. a tina természetesen sokkal elterjedtebb, de amióta szinte mindenféle név becézése a tina lett, kezdtem leszokni róla. robertinából az országban csak egyetlen egy van. még ha sokszor utálom is a nevem, szeretem, mert különleges.
tehát visszatérve a tulajdonságaimra, borzasztóan szeretetéhes embernek tartom magam. vágyom arra, hogy szeressenek, vágyom arra az érzésre, hogy tudjam, van valaki, aki szeret. régebben imádtam a tényt, ha sok ember vett körül. ma már nincs szükségem rá, idővel kezdtem megtanulni, jellemem nem a barátok számán múlik. szeretek közvetlen lenni, olyan, aki kedvesen, vagy akár hatalmas mosollyal illet valakit, ha szimpatikusnak találja azt, akivel beszélget. könnyen meg lehet nevettetni, és én is imádok másokat nevetésre késztetni. alapvetően egy kissé 'elbénázott, ügyetlen' jellemem van, ami egy időben nagyon zavart, mostanára azonban szinte a védjegyemmé vált. az ügyetlenségemmel, a beszédemmel, a sokszor sok helyen előforduló értetlenségemmel szeretem, ha valakinek mosolyt csalok az arcára, ugyanakkora rühellem, ha valaki nem veszi a poént. sajnos eléggé szétszórt vagyok, gyakran hagyom el a dolgaimat puszta figyelmetlenségből, ami miatt borzasztóan mérges szoktam lenni magamra. orraesek, lefejelek valamit, leeszem magam, elhagyom épp egy fontos tárgyamat... nem szeretem, amikor az ügyetlenségemből akarnak gúnyt űzni, ebből fakadóan nehezen tűröm a kritikát. egy apró beszólásért képes vagyok hetekig rágódni, és letörni. rossz tulajdonságom, hogy az ügyetlenségemet kezdem elfogadni. természetesen ez egy ideig működik, de sokszor azt érzem, az emberek butának gondolnak. sokszor hallottam már vissza, hogy valaki megdöbbenéssel látta az ellenőrzőmben, hogy nem állok bukásra, hogy az órán (többé-kevésbé) figyelek, hogy jórészt csak 4-5-ösöm van. rosszul esik, hogy ez alapján ítélnek meg. a hajszínemből kiindulva már rengeteg megvetést kapok, az ügyetlen énem pedig a magam, és mások szórakoztatására használom. azt hiszem élvezem, hogy megnevettethetek másokat, azt pedig méginkább élvezem, hogy képes vagyok magamon nevetni, bárhol, bármikor. rengeteg kellemetlen helyzetből tudok kimászni ezáltal.
szorongó embernek tartom magam, olyannak, aki minden apróságon rágódni tud. megrögzötten eltervezek előre dolgokat, akár napokkal, hetekkel előre szeretem beosztani minden lépésemet, és ha ez valamiért felborul, borzasztóan el tudom rontani az aznapi kedvem. stresszessé, idegessé tesz, ha valami nem úgy sikerül, ahogy előre elterveztem. sajnálom, mert úgy érzem, sokszor a jövőm jobban érdekel, mint a most, a jelen. igyekszem csiszolni rajta, ugyanis a spontaneitásom egyenlő a nullával. próbálok ilyen téren lazább lenni, ahogy a dühkitöréseimen még inkább faragni kellene. gyakran nem gondolkodom, hanem pillanatok alatt kapom fel olyan dolgokon a vizet, amit 20 perc más időtöltés után teljesen elfelejtek, vagy lenyugszom. tehát ez is az a kategóriába tartozik, ami a 'felesleges' időtöltésekhez kerül, és ha már a rossz tulajdonságokat sorolom, ide tartozik a gigantikus mértékű önbizalomhiány. a vidám, folyton pörgő, és nevetgélős jellemem mögött úgy érzem, hogy sokszor egy háromszor annyira komoly, céltudatos, és önképzavarral rendelkező nő lakozik. - röhejesen hangzik, hogy hosszú percek óta magamról írok. -
képtelen vagyok elhinni, hogy szép vagyok. értek az évek alatt olyan megszólások, csalódások, és események, ami miatt nem vagyok arra képes, hogy elhigyjem, én is vihetném valamire. nem csak a külsőm terén okoz ez problémát - ó, hiába ecsetelem, manapság nagyobb divat lett a 'nem vagyok szép' mondat, mint a 'hogy vagy?' -, hanem minden más téren is. olyan helyzetekben, ahol igenis szükség lenne rá. néha érthetetlen, hogy tömegek előtt gátlás nélkül képes vagyok táncolni, mert tudom, hogy tudok. más téren meg egyszerűen tükörbe sem vagyok képes nézni, annyira zavar, amit benne látok. félek a tükröktől, mellesleg.
gyakran önző vagyok, igen, és magamra gondolok, nem másra. ugyanakkor borzasztóan jószívűnek, és naívnak tartom magam. szeretek szeretni, és akit közel engedek magamhoz, annak a legmélyebb titkaimat is elmesélem, mert biztonságban érzem magam. manapság már sokkal nehezebben adom ki magam bárkinek is, egyszerűen leszoktam már a milliónyi emberrel való lelkizésről. nagyon kevés emberre van szükségem ahhoz, hogy meséljek magamról, a vívódásaimról, az életemről, de ez pont így jó.
hú, még rengeteg mindent írhatnék, de kétlem, hogy most érdekelne bármit is. ezt magamnak írtam, aki elolvasta, elolvasta, aki nem, nem, megértem.
fáradok már nagyon, azt hiszem ledőlök

jóéjt!

? "rólam" was Posted On: 2010. december 28., kedd @0:18 | 0 hozzászólások ?

« Older posts | Newer posts»