kávé- és csokimániákus, aki imád utazni és táncolni. arcának örök része a mosoly. imád olvasni, főleg spirituális könyveket. tánctanár, szóval 25 tehetséges gyerek második anyukája. kifejezetten emberszerető, és Brendonra kereszelt mackójával alszik. imádja a természetes kozmetikumokkal foglalkozó eladói munkáját. szerelme a hatalmas német dog kutyusa, Zeusz. imádja, mikor ölébe hajtja hatalmas fejét. kedvenc pillanatai egyike az, mikor kávézhat, és egy jót lelkizhet egy melegszívű barátnőjével. na meg mikor tumblr-ről inspirálódhat. nem utolsósorban van egy szerelme, csak is az egyetlen: Cirmosnak hívják. szerelmes a tappancsaiba immáron 4 éve. ó, és ő csinálja a legfinomabb gyümismézesteát. 
rólunk
igazából van köztünk valami. valami megfoghatatlan kapocs, valami szál, ami talán örökre összekapcsol minket. nem tudom megmagyarázni. tegnap este, miközben mellette feküdtem, és mindketten olvastunk, azon gondolkodtam, hogy a fenébe lehetek ennyire szerencsés. hogy hogy a fenébe találhattam meg 17 évesen azt a valakit, akit talán megkockáztatva ki is jelenthetem, egy életen át képes lennék szeretni. igen, azt hiszem ezek még túl nagy szavak az én számból. fiatalok vagyunk mindketten - ha úgy vesszük, ő még fiatalabb -, és mégis borzasztóan imádjuk egymás társaságát. nem arról van szó, hogy órákon át egymás száján lógunk. közel sem. nem vagyunk az a pár, akik minden egyes nap együtt vannak, és képtelenek akár egy napot is meglenni a másik nélkül. nem az a pár vagyunk, akik attól félnek, hogy a hónapok múltával majd ellaposodik a kapcsolatunk, nem az a pár vagyunk, akik eltaszítják minden barátjukat maguk mellől, nem az a pár vagyunk, akik társaságban csókolóznak, és kellemetlen helyzetbe hozzák a másikat. nem. valahogy egy kicsit mások vagyunk, a magunk módján. mindketten valami hatalmas dolgot adtunk a másik kezébe, és úgy érzem, ezzel egyikőnk sem élt vissza. a szívünket, a lelkünket adtuk egymásnak. enélkül mindketten pontosan tudjuk, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk a másik számára, hisz ismerjük egymás válaszait, reakcióit, minden lépését, szokásait, és ha új dolgokat is tesz/tett a másik, kisebb-nagyobb sikerrel befogadtuk, és azt hiszem ez nagy dolog. úgy érzem valami olyat tettünk, ami megváltozhatatlan. jézusom, ez mind borzasztóan nyálasan hangzik, de életemben először igazán szerelmes vagyok. mert itt van ő, a kócos hajával, a rettentő sok hülyeségével, a makacsságával, a mosolyával, a cukkolásával, és annyira itt van! itt, itt velem! és ez annyira jó érzés. nem tudom melyikőtök élt már át olyan érzést, hogy szabadon járhatott akár a legszakadtabb pólójában, a legidiótább gatyájában, smink nélkül, büdös szájjal reggel, és mégsem kellett azt éreznie, milyen ronda. mert valaki átölelte, úgy magához szorította, hogy szinte majd' megfulladt a mellkasában, és azt hallgatta, hogy valaki azt suttogja halkan:
szeretlek
Name: Your name
Mochafrappes has been my official personal blogging site since 2009. I normally don't change my URL names
unless I have to for crucial reasons. It first started off with "ichooseyoumikichu", and I blogged for about 3 months and then I totally abandoned my blog for another
3+ months for tumblr. After getting used to tumblr, I only saw tumblr as a quick blogging site, and I moved back to blogspot because I can't seem to find tumblr as a serious personal blog, I think it's more for reblogging ideas and images.
Travel to Japan 
