kávé- és csokimániákus, aki imád utazni és táncolni. arcának örök része a mosoly. imád olvasni, főleg spirituális könyveket. tánctanár, szóval 25 tehetséges gyerek második anyukája. kifejezetten emberszerető, és Brendonra kereszelt mackójával alszik. imádja a természetes kozmetikumokkal foglalkozó eladói munkáját. szerelme a hatalmas német dog kutyusa, Zeusz. imádja, mikor ölébe hajtja hatalmas fejét. kedvenc pillanatai egyike az, mikor kávézhat, és egy jót lelkizhet egy melegszívű barátnőjével. na meg mikor tumblr-ről inspirálódhat. nem utolsósorban van egy szerelme, csak is az egyetlen: Cirmosnak hívják. szerelmes a tappancsaiba immáron 4 éve. ó, és ő csinálja a legfinomabb gyümismézesteát. 
elmélkedés ;
valami olyasféle határra gondolok, amikor az ember már tényleg nem bírja tovább. értitek? és itt most nem arról beszélek, amikor azt mondjuk, 'elég volt, most már elegem van', hanem amikor az ember ténylegesen belefárad valamibe. valami olyan dologba, ami egyszerűen számára felfoghatatlan.
valami olyan dologba, ami egyszerűen örök szorongatásban tartja, mintha kötelek tartanák össze. folyton jelen vannak, olyan, mintha soha az életben nem tudna megszabadulni tőlük. szörnyű érzés. szorongató, szorongó, és egyszerűen még mindig felfoghatatlan. mert egyszerűen már van egy pont, amikor azt hiszem, képtelen vagyok többet sírni emiatt. aztán rájövök, hogy még mindig nem fogytak el a könnyek, hogy még mindig képesek megbántani. és már nem azzal bántanak meg, amit mondanak, hanem azzal, hogy még mindig mondják. néha úgy érzem senki nem ért meg. és nem is fognak, szerintem. azt hiszik, tökéletes, mosolygós életem van, tökéletes ruhákkal, kapcsolattal, családdal, iskolával, barátokkal.néha az emberek arcába, kiáltanám, hogy NEM, egyáltalán nincs így! és még ezek a sorok között is úgy hat, hogy biztosan egy átmeneti probléma miatt sír a szám. néha irigylem néhány ember problémáit, de a biosz tanárunk jól megfogalmazta: mindenkinek a saját szemével szörnyű az, amit ő szörnyűnek talál. mindig a saját életünkhöz mérjük más problémáit. van határ a kettő között, el tudjuk dönteni, mi az, amit még elbírnánk, és mi az, amit nem.
mindig hazudunk magunknak. hazudunk arról, hogy nem bírjuk, hazudunk arról másoknak, hogy mennyire jól vagyunk, hazudunk arról, hogy mennyire jól viseljük az adott problémát. hazudunk arról, hogy épp miért vagyunk szomorúak, és hazudunk az egész világnak arról, mennyire elégedettek is vagyunk magunkkal.
mindenről hazudunk
és valójában csak azért, mert fogalmunk sincs arról, meddig bírjuk még. fogalmunk sincs arról, mit jelent az a kifejezés, hogy 'jól lenni', csak viszonyítani tudunk. fogalmunk sincs arról, hogy a problémák vajon igazi problémának számítanak-e, vagy csak átmeneti stressznek, és fogalmunk sincs arról, milyen is valójában az elégedettség önmagunkkal szemben.
semmiről sincs fogalmunk
Name: Your name
Mochafrappes has been my official personal blogging site since 2009. I normally don't change my URL names
unless I have to for crucial reasons. It first started off with "ichooseyoumikichu", and I blogged for about 3 months and then I totally abandoned my blog for another
3+ months for tumblr. After getting used to tumblr, I only saw tumblr as a quick blogging site, and I moved back to blogspot because I can't seem to find tumblr as a serious personal blog, I think it's more for reblogging ideas and images.
Travel to Japan 
