és újra itt vagyok :) akkor kezdeném a legfontosabbal:

előképzős vagyok! :)

be is fejeztem tulajdonképpen mindazt, amit a múlthéten átéltem. nem, nem mondom, hogy felesleges volt az egész, ugyanis akkora idegesség és stresszmennyiség volt maga a válogatás is fél háromtól hét óráig, hogy az kegyetlen. életem talán legmegerőltetőbb és legstresszesebb óráit éltem át, komolyan! az, hogy mindenki ideges volt, hogy mindenki a téten rágódott, valamint az, hogy 15 tanár ült sorban veled szemben, igencsak felvitte mindenki adrenalinszintjét. 23 emberből az első fordulóban három esett ki. (egyéni koreográfia, utána improvizáció egy percen át) majd utána jött a közös edzés a - már - companysokkal. annyira aranyosak voltak !!! persze többüket már régebbóta ismertem, így annyira nem volt rossz. ide is továbbjutottam, ez nyomott az egészben a legtöbbet. itt nézték meg mennyire tudsz gyorsan tanulni, hogy adod elő magad, és képed vagy-e túllépni saját magadon. mivel akkor már nem stresszeltem, hisz túlestem az impró részén (ami szerintem egyáltalán nem volt annyira szar, sőt, végig táncoltam - élveztem, meglepő módon). éééés odatettem magam! :) végül 23 emberből összesen 4 emberre bólintott rá 15 tanár, aztán végül huzavona árán egy ötödik lányt is bejuttattak. kérem szépen, amikor elsőre mondták ki a nevem, abban a percben leesett egy háromezer tonnás kő a szívemről. lehunytam a szemeimet, és próbáltam elhinni, hogy megtörtént, de nem voltam abban a pillanatban igazán ép. (lévén hogy nehezen aludtam előző éjjel - ki gondolta volna -, ráadásul töménytelen mennyiségű energiaitalt toltak a tanárok belénk) végül hazamentem, hatalmas boldogsággal, a buszon hazafelé majdnem 3x bőgtem el magam örömömben. mikor beléptem az ajtón elsírtam magam, bár anyu nem lelkesedett annyira. örült nekem azért, persze. de ezt igazából nem tudják mások értékelni, vagy csak kevesen. pedig el sem hiszitek mekkora lehetőség, és mennyire nehéz volt. tehát ezentúl tanárokkal edzeni, tanári előképzősként (ami nálunk nagyot jelent, legalábbis akik tanulók, mind) lenni, hatalmas koreográfiákat tanulni, mind tele van nagy-nagy lehetőséggel! bár utána és közben is edzőm eléggé lehangolt, úgy érzem miatta nem érzem teljesnek a győzelmet. sőt, talán még az etéren felemelkedett önbizalmamból is sikerült jócskán lefaragnia, de ez már az én mizériám.... nem kéne így viselkednem, de akkor is bánt, hogy egy gratulálokon kívül csak a hibáimat sorolgatta. kurva nagy eredményt értem el - már bocsánat -, hatunkból egyedül én jutottam be, és azt hiszem, ha minden tanár továbbjuttatott, nem hiszem, hogy ennyire szar lett volna. és az, hogy mást kritizál, vagy elmondja a hibáit, aki nem jutott be, oké, nekem is mondhatná úgy, hogy miben lehetett volna jobb, de majdnem megalázás szinten, mintha nem is lenne 'teljes' a győzelmem, marha rosszul esett ... értem, hogy ő ilyen, és szokása kritizálni, de azt hiszem ez nagyobb esemény volt egy sima versenynyereménynél, ahol épp hibáztunk, és így is elsők lettünk.

huh, kicsit hosszabbra sikerült, mint terveztem. a suli egész jó, bár nem a legjobb. mondhatnám úgy, hogy túlélek, pedig nem kéne... össze kéne kaparnom magam. azt hittem, ha vége a válogatásnak, simán menni fog. ehhez képest meg sem mozdítottam magam. a tanulás miatt alig van időm rá.

nem baj, dórival holnap palacsintázunk, dáviddal mekizek - végre bigmac *-* -, és alszom egy jót.

meg holnapután lesz az első igazi company edzésem. kiváncsi leszek!

drukkoljatok!