idő
fogalmam sincs, hogy csinálom végig5 órát aludtam, ha nem kevesebbet. reméltem, hogy későn kelek. hogy anyu nem kelt fel. nem is tette.
a szívem ébresztett fél hatkor - hatalmas fájdalommal
pedig esküszöm azt hittem, hogy ennyi altató hatású dolog után soha nem ébredek fel. vagy legalábbis a szívem hajlandó lesz megpihenni. megpihenni egy kis időre. de eddig bírta éles fájdalom nélkül. eddig bírt várni rám, várni, hogy a testem megadja magát az aznap szomorúságának.
és akkor megadtam magam az idő telésének. vártam, vártam a takaró alatt. a füldugómat is bedugtam, hogy ne fájjanak a mindennapi hangok reggel. amik jelzik egy új nap eljöttét
aztán felnéztem a falra, fájt. elnéztem a polcokra, fájt. elnéztem az asztalomra, fájt.
és veszettül kerestem azokat a plüssállatokat
de ma freddy sem mosolygott úgy, mint rég
együtt hullajtottunk egérkönnyeket
miközben kipakolom a tegnap emlékeit, néha elpityeredem, aztán továbbmegyek
és megint
nem tudom hogy leszek képes elindulni, de ha itt maradok, belepusztulok
ha megyek, akkor is
azt kérdezik, mi történt. hogy miért sírtam tegnap este. hogy ugye jól vagy, tinus?
tinus csak beütötte tegnap a térdét
de ugye már nem fáj?
dehogy - mondom
hogy miért fürdöm, miért mélázok el azon, mit vegyek fel reggel. hogy miért púderezem magam. hogy miért állok a tükör előtt, miközben számtalanszor végignézek magamon. hogy miért nem tudok belenézni a saját szemembe. hogy miért csak méregetem magam, tetőtől talpig, hogy miért húzom ki a szemem, szép, precíz mozdulatokkal. hogy miért vasalom a hajam tincsenként ezerszer. hogy miért spirálozom ki pillánként a szemem, hogy miért szellőztetek. hogy miért dobom ki az összes taknyos papírzsepit, hogy miért rakok újakat egymás mellé rendezve a régiek helyére. hogy miért rázom ki a takaróm a párnámmal együtt. hogy miért rendezgetem szépen sorba a plüssállataim a kispárnám mellett, hogy miért rakok rendet a sminkes táskámban. hogy miért nem pakolok be magamnak szendvicset, hogy miért nem indulok a buszhoz. hogy miért nem pakolok be az iskolába, hogy miért nézek ki az ablakon, és miért teszek olyan dolgokat, amit egyébként reggel sosem tennék
de én csak azt válaszolom
hogy teljen az idő